Jogos, hogy nem tudom elviselni, hogy gyerekként kezelnek?

18 éves vagyok. Jól tanulok, most érettségiztem, nyáron szoktam dolgozni is. Alapjáraton egy nagyon megbízható ember vagyok. A szüleim mégis minden egyes dolgomat meg akarják szabályozni. Minden előtt előre szólnak: reggeli előtt rám szólnak, hogy egyek, pedig soha egy étkezést nem hagytam ki, ha kinn zuhog az eső már nyúlok az esernyőért és rám szólnak, hogy vigyek esernyőt. Tanulok a szobámban és rám nyitnak, hogy tanuljak már. Ha egyszer-egyszer lenne még azt mondom oké, nem tudhatták épp mit csinálok, de minden nap eljátsszák ezeket. Megkértem, hogy kopogjanak, mikor bejönnek a szobámba, mert kábé húsz percenként rám rontanak, és néha beszélgetek másokkal vagy online órám van, és erre megsértődtek, hogy oda mennek ahova akarnak mert ez az ő házuk, és nem fognak nekem hason csúszni. Folyton faggatóznak az életemről, ha nem mondok el mindent fejmosást kapok hogy milyen hálátlan vagyok és titkolózom, bejönnek a szobámba és újrahajtogatják a ruháim, merthogy én nem jól csinálom, kitépik a kezemből a fakanalat ha főzök, hogy nehogy elrontsam, és ha én ezt egy szóval is sérelmezem viccesnek találják és nevetnek rajta.

Aztán meg csodálkoznak, hogy egyre szótlanabb vagyok és "bezzeg a barátaiddal jókedvű vagy"

Mit csináljak velük?