Ha kamaszként, felnőttként megtudnátok, hogy lombikból születtetek, mit szólnátok?

Én erről a témáról megkérdezném Orvos-Tóth Noémit.

Ő írta az Örökölt sors és a Szabad akarat című nagysikerű könyveket. Már ott is le van írva, hogy a fogantatás meghatározó az ember életében, nem hinném, hogy ne számítana, ha ez egy lombikban történt. Kvázi trauma, hiszen orvosi beavatkozás eredménye.

Lehet, hogy van, akinél magától oldódik, vagy eleve olyannyira szerető, és támogató közeg veszi körbe az illetőt, hogy nem kérdés a feldolgozás. Hiszen egy lombikbébit mindennél jobban akartak.

Érdekes téma mindenesetre.

Fizetésemelést kérnék a főnökömtől...

(komolyan) ennek mi jelentősége van. Jó, hogy nem az, hogy mit csinálnék akkor, ha megtudnám, hogy misszionárius pózos szexben fogantam. Lényegtelen. Vagyok, és kész.

Egyébként talán annyi jelentősége van, hogy biztosan tudom, hogy tervezett gyerek voltam, sőt, nagyon akartak engem, vagyis nem csak egy baleset voltam, mint sok természetes úton fogant gyerek. Ez még megnyugtató is.

A lényeg inkább az, hogy hogyan nevelnek, szeretnek-e stb.

Nem titulálja magát orvosnak, gondolom az a neve. Ha te Kovács Béla vagy, és mérnök, vagy munkanélküli, akkor sem titulálod magad kovácsnak.

A szövegértésed és az azzal való villogásod viszont szánalmas.