Büszke vagy a felnőtt gyerekedre?

Nagyon jó állása volt, saját (tehermentes) háza, felesége és két gyereke. Egyszercsak úgy döntött, hogy társul egy régi ismerősével és együtt "marha nagy összeget fognak szakítani" (ezt a mondatát soha nem fogom elfelejteni). Már az elején voltak gyanús dolgok, hogy nem teljesen legális, amit az ismerős csinált. Kérleltük a fiamat, hogy ne menjen ebbe bele, persze nem hallgatott senkire. A további részletekbe ezzel kapcsolatban nem szeretnék bele menni.

Végül oda lett a házuk, az összes megtakarításuk. A fiam jelenleg a börtönbűntetését tölti.

Ez az egész nem érdekelne abban az esetben, ha csak a saját életét tette volna tönkre, de mivel az unokáim életét is sikerült, így nagyon haragszom rá.

Nos én gyerek vagyok aki egyébként 30 elmúlt 😊és mindig arra vágytam, hogy édesanyám büszke legyen rám.

Külföldön élek, egyedül vágtam bele 18 évesen, fizikai munkával kerestem a kenyerem, megtanultam a nyelvet és segitettem sőt segítek neki amikor csak tudok. Viszont a múltbeli sérelmek miatt sosem tudtam kommunikálni és egy egy szavával meg tudott sérteni ami vitába fulladt.

Egyszer sírva mondtam neki, hogy annyira fáj, hogy a barátnőm anyukája is büszke rám és folyton mondogatja de ő nem. Erre csak annyit felelt, hogy mondja ő, de nem nekem!

Az éremnek két oldala van.

Nekem két fiam van, de a nagy korkülönbség okán még csak egyikük felnőtt.

Mikor otthagyta az egyetemet (amit maga választott, nem volt szülői nyomás ilyen irányban, persze örültem a döntésének), kicsit csalódott voltam, mert ismerem a képességeit és azt gondolom tényleg azon a területen a helye, ahhoz van érzéke, tehetsége, most is így gondolom.

Ment is neki, de nem szerette.

Viszont utána nem keresett kifogásokat, nem gyártott elméleteket, nem találta ki a nagy "világmegváltást", (pedig az is rendben lett volna az ő korában) nem keseredett el a nagy útkeresésben, hanem elment gyárba dolgozni, 3 műszakban, nem éppen nagy fizetésért, de azért pályakezdőként rosszul sem keres. Most így egy év után pedig tervezi, hogy visszamegy tanulni, hasonló szakra, de másik egyetemre, viszont mivel már keres, nem szeretne újra nappalin, szereti, hogy eltartja magát kvázi (otthon lakik, de mindenbe beszáll, nem tűr apellátát ebben, pedig semmit sem kértem tőle, gondoltam gyűjtsön inkább).

Büszke vagyok rá, mert fantasztikus ember, toleráns, empatikus, becsületes, megbízható és felelősséget vállal a döntéseiért és ha kerülő úton is, mégis biztosan eléri amit szeretne, a végén eléri azt, amit tervez.

Még csak 22 éves.

Bízom benne boldog élete lesz és megtalálja a számítását majd, rám mindig számíthat és ahogy elnézem én is rá.