Milyen hatással van egy felnőtt nő életére, ha az apja kisebb korában nem foglalkozott vele?

Szerintem túl van ez gondolva. Az én szüleim elváltak, apám alkoholista volt, nem foglalkozott velünk, egy idő után már egyáltalán nem is keresett.

Mégse voltak sosem párkapcsolati problémáim, most 30 évesen egy normális, szerető férjem van.

Ha ezt így felismered, akkor szerintem nem kell, hogy hatással legyen.

Inkább azoknál van hatással, akik erre még nem jöttek rá. Ők általában nem megfelelő párt választanak felnőttként, vagy nem is tudnak párkapcsolatot kialakítani.

Nekem jobb volt a gyerekkorom, hogy hamar eltakarodott. Ivott, verekedett. 5 éves voltam mikor elköltöztünk. Azóta nem foglalkozott velem. Anyám egy erős nő, egyedül is elboldogult az életben.

Felnőtt koromban kezdtem tapasztalni milyen lehet az élet ha férfi is van a képben. Pl első diákmunkámon egyedüli nő voltam. Velem akarták főzetni a kávét. Én nem kávézok, meg miért is csinálnék bárkinek is? Főzze az aki issza, van 2 keze. Teljesen ledöbbentek ezen. Takarítsak már fel mások után. Egy férfi nem tud felseperni/letörölni az asztalt? Kezdtem érezni általánosságba mennyire le vagyok nézve azért mert nő vagyok. Több az elvárás, semmi köszönet, latán bunkóznak. Későbbi munkahelyeken hallgatthattam ahogy más nők mesélik az életüket. Munka, takarítás,főzés a nagy családnak, lesni apjok kívánságát, kezébe tenni a sört míg az a zacskóját vakarja a kanapén. Foglalkozni a gyerekkel, mosni, másnapra felkészíteni apjokot meg a gyereket stb.. Pfú.. Micsoda csicska élet. Felkötném magam inkább.

Talán ha apám velünk maradt volna akkor lehet engem is bele neveltek volna ebbe a csicska feldogásba. Szívből örülök, hogy nem így lett.

Kedves 14-es, lehet azért csalódtál a férfiakban, mert gyerekkori élményeid alapján olyan férfiakat választottál, akikben csak csalódni lehet.

Milyen jó, hogy itt az emberek fele azt sem tudja, mi az a pszichológia. Szerencsére a másik fele tudja, és igen, tudatosabbnak kell lenned párválasztásnál, hogy ne automatikusan az olyan férfiakat válaszd, mint apád. Akiknek sosem leszel elég jó. És ha meg találsz egy olyan férfit, akivel minden jó, ne fesd a falra az ördögöt, hidd el, hogy szerethető vagy, mert nem minden férfi olyan, amilyen apád. El kell fogadnod, hogy szerethető vagy, bár ezt ideális esetben egyedül kell csinálnod. Ha te szereted magad, jobban megérted majd, mások miért tudnak szeretni.

#17 Az ugye megvan, hogy nem kell alkoholistának, drogosnak stb.-nek lenni ahhoz, hogy valaki nárcisztikus szociopata legyen és lelki/fizikai terrorban tartson egy másik embert, akár a párját is?

De öröm látni, ahogy itt összegyűltek a nők, hogy közösen rühelljék a férfiakat, holott bacnak felelősséget vállalni a saját döntéseikért és választásaikért... :D Ha valakinek csak ilyen partnerei vannak, akkor ott benne van a hiba...