Hogyan tudják a szülők feldolgozni, ha a gyerekük kirepül a fészekből és már a saját útjukat járja? Én úgy látom, a saját szüleimnek ez nehéz.
6 éve már, hogy elköltöztem 28 évesen (F), havonta másfél napra hazamegyek látogatóba (pl szombat reggel - vasárnap délután), de van magánéletem, van egy párom, dolgozom, tanulok mellette, így ennél ha szeretném se lehetne többet belepréselni.
A probléma az, hogy mindig amikor visszajövök otthonról, látom főleg anyumon, mennyire örülne ha minél többet és többet lennék otthon. Természetesen megérti ő is és apum is, hogy visszamegyek, de egyszerűen már nem fér bele az, hogy annyit járjak haza, mint egyetemistaként, amikor 1-2 hetente mentem haza.
Ha jól értem, nem szereted azt látni a szüleiden, hogy többet szeretnének látni.
Akkor mi lenne számodra ideális viselkedés a szüleid részéről?
Öröm, hogy elmész?
Közömbösség?
Tényleg nem értelek!
Mit vársz a szüleidtől? Milyen viselkedést?
Hát, de most mit csináljon anyád, ha szeret és hiányzol neki? A leírásod alapján tiszteletben tartja, hogy külön életed van, nem hívosgat naponta meg sír-rí, hogy nem jársz hozzájuk többet.
De most azt elvárni, hogy ne hiányozz neki, felesleges. Örülj, hogy olyan anyád van, aki rád telepedés nélkül szeret, mások mit meg nem adnának ezért.
Most úgy adod elő, mintha valami zaklató anyád lenne. De majd ha neked is lesz gyereked, tényleg megérted, milyen sz*r lenne havonta egyszer látni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!