Hogyan tudják a szülők feldolgozni, ha a gyerekük kirepül a fészekből és már a saját útjukat járja? Én úgy látom, a saját szüleimnek ez nehéz.

Nekem inkább elöny volt, hogy mind a négy gyerekem életképes, önálló felnött ember lett, akik képesek arra, hogy normális életet éljenek.

Tudomásul vettem, hogy felnöttek, saját életük, párjuk, családjuk van, és nekik már az az elsö, nem én/mi.

Ennek ellenére - már ha lehet így fogalmazni - igen jó a kapcsolatom mindegyikkel, de ha folyamatosan itt lennének, az nagyon nem lenne jó dolog, sem nekik, sem nekem. Ugyanis nekem (a párommal) megvan a saját életem, hobbijaim, elfoglaltságom, és egyszerüen élvezem/élvezük, hogy megint ketten lehetünk, mint pár és mint barátok, kötetlenül, és nem kell a gyerekekhez igazítani a napjainkat.

14, teljesen igazad van, és még mekkora probléma. Szerintem itt sem cáfolta senki, megtörni pedig csak egy módon lehet, én is így tettem. A sajátjaimmal tettem mindent úgy, ahogy én szerettem volna, hogy tegyék velem. És persze nem mindenben, hisz ők nem én, de ami fájt, az mindenkinek fájna, tehát én kihagytam. Erre nincs más megoldás, a sápítozó, mártírt játszó szülőt megváltoztatni nem tudod, neked viszont nincs más dolgod, mint emlékezni. És máris javíthatsz, a tiédeknek már ennyivel könnyebb lesz. Sőt, ők már nem is tudnak ilyent érezni, mert sosem kellett megismerniük ezt az érzést. Olyant pedig sose higgy el senkinek, hogy ő már nem emlékszik. Dehogynem. Csak akkor nem lenne indok erre (és még sok ártó) viselkedésre. A döntéseit mindenki maga hozza, azt is, hogyan bánik a saját gyerekeivel.

A lázadozás tényleg nem segít, hiszen azzal "megölöd anyádat!" Viszont azt lehet mondani, hogy az az ő döntése ha "ebbe belehal". Dönthetne másképp is. Ha minden és mindenki ellened fordul, akkor pedig jogod van akár néhány évnyi szünetet is tartani a kapcsolatban. Különben valóban sosem leszel a saját életed tulajdonosa.

Szerintem ez itt kicsit túl van tolva. Most az, hogy látszik a kérdező anyján, hogy örülne, ha többet látná a gyerekét, az nem pszichiátriai eset meg nem abnormális. Hiszen a leírtak alapján amúgy nem cseszegeti a kérdezőt emiatt.

Minden normális szülő örülne, ha nem havi egy alkalommal látná a gyerekét. Ebben nincs semmi extra.