Van fontosabb a családnál?

Azon gondolkodtam, hogy nagyon szeretem a családomat, de nem annyira fejezem ki. Csendes embernek tartom magam, nehezen nyílok meg mindenki előtt, szűkszavú vagyok. Az utóbbiból sokszor van itthon beszélgetés, hog nem mesélek. Barátnőm is van, vele beszélek a legtöbbet. De nem azért, mert a szüleimet nem szeretném, nem tudom, hogy miért van így. Szeretem őket a szívem mélyén, és nem akarom őket elveszteni, vagy hogy valami bajuk legyen. Pár éve amikor a párkapcsolatot kerestem, akkor nagyon sok csalódás ért, volt több plátói szerelem, volt ismerkedés, de mindig lekoptattak pár nap beszélgetés után, vagy vissza sem irtak. Nagyon csalódott voltam, szomorú, magamba folytottam. Mivel a családommal élek, így biztos látták rajtam, hogy nincs jó kedvem, és nem is akarok beszélgetni. Durván hangzik, de ők voltak itthon, rajtuk vezettem le a feszkót, meg a csalódottsagot, flegma és bunkó stílusban, de nem volt veszekedés meg ilyen. Mára ezt már nagyon sajnálom, és sokszor eszembe jut, hogy nem akarom elveszteni őket. Még mindig kis csendes, szűkszavú ember vagyok, de próbálok kommunikálni.

Remélem ők is szeretnek.