Tényleg el kéne mindent mondanom anyukámnak?

Az anyám egy nagyon törődő ember. Nagyon sokat foglalkozik velem és a testvéremmel, mindig figyel arra hogy legyen kajánk, jól legyünk stb. Ami szerintem egy pontig rendben vsn, de csomószor túlzásba esik az aggódással, és mindent el akar intézni nekünk, hogy semmi gondunk ne legyen. Ami kicsit fojtogató érzés, de alapvetően hálás vagyok érte.

Ez a fojtogató érzés elő szokott jönni akkor is, amikor a bizalomról van szó. Anyám nagyon szeretné, ha legjobb barátok lennénk, és mindent elmondanék neki, viszont ez nekem nem fér bele. Ha épp úgy érzem nyilván szívesen elmondok dolgokat, de ő azt szeretné, hogy minden egyes lelki rezdülésemet tudja. Szabályosan megbántódik, hogyha kitudódik, hogy valamelyik lelki ügyemről egy barátommal beszéltem először, és nem vele. Nem mondja konkrétan, csak ilyen passzív agresszív módon elkeseredik, meg régen fejmosásokat is kaptam apámtól, hogy anyámnak rosszul esik, ha nem mondok el neki mindent, ezért ne nagyon titkolózzak.

Szerintetek is ez nagyon belemászik a privát szférámba? Nem akarom, hogy tudjon a szexuális életemről, és minden kis dolgomról. Eleve nincs sok közös bennünk, de nagyon forszírozza a barátság témát. Mondjuk nincsenek is barátai, csak egy két ismerőse, de még hobbija sem. Csak mi.

Mit gondoltok?

18 lány