Tényleg el kéne mindent mondanom anyukámnak?

#1: Nekem nagyon kedves, törődő, odaadó anyukám van, én azt mondom, hogy a legjobb anyuka a világon, de ehhez az is hozzá tartozik, hogy tudja, hogy az embernek kell a magánszféra.

Ne haragudj meg, de én nálatok nem törődést, hanem kisajátítást érzek.

Én anyukám is ilyen volt sokáig, legalábbis a legjobb barátnőzés témában. MINDENT is tudni akart. Mikor tízenpárévesen már zuhanyoztam egyedül is, de ritkán még bejött hozzám, akkor egyszer észrevette, hogy már szőrösödik lent... Na akkor szinte bőgött, hogy miért nem szóltam egyből neki erről. A menstruációs vérzésemet is megnézte a bugyin először, mert látni akarta és majdnem lecseszett, hogy miért nem hívtam fel, miközben melózott, hogy nekem megjött (nyári szünet volt, egyedül voltam otthon, de megoldottam nélküle és ez is rosszul esett neki).

Arról ne is beszéljünk, mikor elkezdtem randizgatni... De ő mindent elmondott nekem részletekbe menőleg az intim dolgairól és a pasiairól (elváltak szüleim)... Kiráz a hideg is, de hiába mondtam, hogy nem érdekel, nem akarom hallani, akkor csak megsértődött.

Még mindig próbálkozik, még mindig túlzás amit elmesél, meg olyanokat kérdez, amik szerintem nem rá tartozik, de a távolság, és az hogy már felnőtt vagyok (26 éves és párommal élek együtt) kicsit segített. De bátyám életébe is túlzottan beleszól - nekik a baba sajnos nem jön össze és mégis mindig firtatja anyu, hiába látszik rajtuk, hogy fáj erről beszélni és nem is akarnak beszélni erről. Ha meg odaszólok, hogy hagyja már rájuk, az ő dolguk, na akkor nagy hiszti, nagy megsértődés, bőgés stb...

Szóval sajnálom, de ezen nem lehet vltoztatni, el kell engedni,hogy ő mindig meg fog sértődni mindenen. Ez már az ő dolga,nem tartozol neki mindent elmondani. Sokáig nekem is bűntudatom volt, de pár éve már azt is látom, hogy az elválásban nem csak apám játszott szerepet, ahogy anyu szerette volna mindig beállítani az egészet. Ayámnak is rengeteg hibája van, nehéz vele nagyon, de ezt fiatalként nem sokszor láttam be.

Szóval tudom, hogy azért ilyen, mert nem elégedett semmivel, semmi nem elég neki, mindenbe beleköt és mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, mert ha nem akkor megsértődik. Boldogtalan, mert neki tetszik ez a szerep. Unokákat akar már, mert unatkozik. Ez van, én nem tudom megváltoztatni, amíg ő nem látja be a saját hibáit.