Ha vannak gyerekeitek, akkor laknátok inkább lakásban és lenne több lakásotok, mint egy házatok, hogy a gyerekeiteknek is lehessen aztán lakása?

40.es válaszolónak.

Egy kezdőtőke szerintem bőven elegendő egy piacképes friss diploma mellé. A szüleim még gyerekkel együtt laktak társbérletben pesten, vidéken meg több generáció együtt. Mindenki túlélte, és teremtett saját egzisztenciát.

Nem gondolom, hogy rossz anya leszek, ha adok neki néhány milliót meg eltartom, míg kijárja az egyetemet.

Jelenleg egy piacképes diplomával 350-400 ezret keres egy kezdő, amiből egy közös albérlet egy kortárs baráttal (akivel több a közös téma, mint velem) elvisz 100-at. Akkor elég jól félre tud tenni a kezdőtőke mellé.

Nehéz lakást venni, de ma nehezebb is gyereket nevelni, nyugdíjra félretenni, megteremteni a későbbi öngondoskodás feltételeit. Nem lesz bűntudatom, ha 50 évesen inkább nyaralni járok, mint kuporgatok a gyerekem lakására, miközben kapott segítséget, van lehetősége saját lábra állni.

Ha meghalok majd, úgyis ő örököl, amivel segítheti az unokámat, vagy költheti magára, vagy amihez épp kedve lesz.

Nálam az önálló lakás ajándékozása nem alap, az ahhoz való hozzásegítés az alap.

A gyereknek is sokkal jobb, ha kertes házban nő fel.

Persze, az is hatalmas segítség, ha kap lakást.

Én inkább kombinálnám a kettőt. Kertes ház, és valamennyi pénzbeli segítség a majdani lakás vásárlásához. Mondjuk az önerő.

Az a baj, hogy van egy logikai hiba az eszmefuttatásodban. Úgy számoltál, hogy a két verzió egyenértékű (anyagilag), holott nem, mert a te szüleidnek két lakásból bevétele is volt. Nem biztos, hogy anélkül a bevétel nélkül meg tudtak volna venni és fenntartani egy nagy házat. Viszont a nagy házat bármikor el lehet adni és venni 3 lakást és legalább 10-20-30 évig élvezték a nagyobb teret, a kertet.

A két verzióból (ha az anyagi részét nézem), a 2. sokkal jobb. A legjobb pedig, ha rohadt sok pénze van mindenkinek, szülőnek, gyereknek egyaránt.

Jó fizetésünk van, de nem annyi, hogy egy plusz házat tudjunk belőle venni. Sem lakást. Főleg nem megyeszékhelyen, ahol lakunk. Ezt is nehéz volt összehozni. De a gyerekeim is megfogják majd ugyanezt tudni oldani. Nem értem szülőként, miért kellene az az életcélom legyen, hogy kuporgassak az én életemből, hogy tudjak MINDKÉT gyerekemnek egy lakást adni (ami mi felénk 20-25 milliónál kezdődik 40 m2-el). Mert ugye csak az egyiknek nem vehetek.

Nekem is egy életem van. Megadok mindent a gyerekeimnek, ami egy jó induláshoz kell. Szeretet, taníttatás, segítés anyagilag, ami még a mi életünkben sem tesz kárt, és mindkettőnek van egy takarék számlája, amit majd egyszer megkapnak, de nyilván nem 20 millió lesz rajta fejenként.

Én a gyerekeimet kertes házban akartam nevelni, és én magamnak is gyerekkori vágyam volt a kertes ház. A garzonoddal kitörölhettem volna a pitsám. Vagyis elnézést, nem, hanem eladtam volna és beletettem volna egy ház árába.

Neked így most tök faxa meg kényelmes, de nem mindenkinek ez a vágya. Én szülőként csak a gyerekeim kedvéért SOHA nem vállnék meg a házunktól.

Lehetek ettől xar szülő akárki szerint, de a gyerekeim szerint nem vagyok az. Mert ők minden kicsinek örülnek. Akkor is ha csak egy számlát kapnak 5 év múlva 5-6 millióval. De ha az nem lenne, akkor is szeretnének minket. :)

1-es, te hülye vagy? Mondjuk azért, mert az 5-6 milliót érő lakásokat 30 milliókért árulják, a fizetések meg rosszak.

Kérdező, inkább lenne több lakásom, mint egy nagy házam.