Ha vannak gyerekeitek, akkor laknátok inkább lakásban és lenne több lakásotok, mint egy házatok, hogy a gyerekeiteknek is lehessen aztán lakása?

29-es:

Attól még én a gyerekemnek meg akarhatom adni a házban élés örömét. Még a saját igényeimet is kielégíthetem.

Laknék házban. A gyerek meg saját erőből vegyen magának házat, vagy lakjon albiban.

Nekem se tettek a seggem alá ingyen lakást meg mi egyebet. Nem fogok 80 évesen is azért gürizni hogy még a 'zunokának is vegyek házat. (vannak ilyen munkatársaim, ez szerintem nem élet)

#21

Leginkább azért, mert a szüleinek is az akármicsodája alá tették anno az ő szülei. Én legalábbis ezeknél az embereknél látom azt, hogy így működik.

(Én pl. a nagy büdös semmit kaptam, és még jó, ha örökölni fogok, mert anyám nagyon az összecirkuszolás irányába terelgeti a dolgokat, hogy a tesóm kaphasson mindent, ő a kedvenc).

Én annyit tudtam megtenni ilyen indulással, hogy az egyszem gyerekemnek egy önerőt félretettem.

De sok családban működik, hogy minden generáció a gyerekének biztosítja a lakást, szerintem ez jó lehet nagyon.

22-es, sok igazság van abban, amit írsz, de sajnos pont a szüleink korosztályában volt az, hogy 3-4 gyerek is volt (én magam 50-es nő vagyok). Mi már csak ketten vagyunk testvérek, de anyámék hárman, apámék öten. Szinte semmi örökséget nem jelentett az ócska falusi vályogház harmada vagy ötöde.

Nem azt mondom, hogy ez az általános, de én ezt látom a korosztályom környezetében, ritka volt az egyke, amikor meg már osztozni kell, az már nudli.

"25. Egy 60 milliós házban mi olyan nagy szám, ha minimum a fél életük megtakarításait arra költötték? Nem tegnap vették 60 millióért és nem a mostani árakon újították fel, csak most annyit ér. Megvették 15-20 éve 10 vagy 15 millióért, teljesen felújították kívül-belül sok év alatt, beépítették a tetőteret (így lett 3-ból 5 szoba) és közben a ház árak is rengeteget emelkedtek."

Így van, EGy 60 milliós ház már egyáltalán nem az ördögtől való. Nem kell hozzá más, mint amit sokan tettek, a 80-as években felhúztak nagy lób...szó házakat. Nálunk is így van, Bp. agglomerációja, és az utóbbi években kb simán megvan 60 milla (sőt volt, aki a kezünkbe leszámolta volna érte a 100 millát, csak a telekért, eldózerolja a házat, és épít rá egy 8 lakásos társasházat). Iszonyat, mi lett hirtelen pár év óta az ingatlanpiacon.

Eszembe nem jutna gyereket nevelni lakásban. Imádom a házunkat, a kertet, pedig még gyerek sincs. Bp. belvárosában nottem fel, valami tragédia kéne ahhoz, hogy újra lakásban éljek.

Ha vállalok gyereket, felnevelem tisztességgel, segitem, hogy jó szakmája legyen, adok neki kezdőtőkét, babakotvenyt meg társai, vigyázok majd az unokákra, ha kéri, de nyugodt szívvel költöm a pénzem egzotikus útra, ha ahhoz lesz kedvem. Nem gondolom, hogy a gyerekvállalás feltétele, hogy önálló lakást ajándékozzunk neki. Ahogy azt se tartom normálisnak, hogy örök életre alárendelődjek.

Szerintem ebben sokan átesnek a ló túloldalára.

Szerintem jó gondolat, hogy aki megteheti, legalább egy garzont adjon a gyerekének. Ez azért nem az a szint, hogy akkor egész életében nem kell megdolgoznia semmiért, de nem kell albérletet fizetnie, és ezzel könnyebben halad az életben.

Azzal a válasszal nagyon egyetértettem, hogy sokat segítene a magyarok anyagi biztonságán az a mentalitás, hogy a család vagyonát növelem, azért, hogy a gyerekeimnek jobb legyen, akik hozzáteszik a saját részüket, hogy az ő gyerekeinek még jobb legyen.

Akik nem "rendelődnek alá", és a saját örökségüket magukra/utazásra, stb. költik (ami ellen semmi kifogásom, mert jogában áll), tisztelettel kérdezem meg: A fiatal felnőtt gyerekét egy bőrönd ruhával kilöki a fészekből? Ez is jogában áll természetesen.

Nagyon szép, hogy diplomát ad az ember a gyereke kezébe, és lakhat otthon, míg tanul (meg még utána is esetleg), de ma már szinte lehetetlen az, hogy lakást is béreljen a fiatal, és amellett tegyen félre önerőt (ami ugye kb. a megvenni kívánt ingatlan 20-25 százaléka, tehát mondjuk tegyen félre alsó hangon 5-6 millát).

Közben ugye a szülő is idősödik, már nyugit szeretne, nem hiányzik otthon a fiatalos lendület (bevallom, napi háromszor sírtam el magam, amikor a 20 éves lányom a legnagyobb béke, türelem és szeretet mellett is elköltözött a párjához, ő még nappalis egyetemista volt). Eltelt 5 év, és már nem tudnék senkit elképzelni itthon magamon és a férjemen kívül, szuper jó így lenni. Közben megházasodtak, én odaadtam az önerőre szánt pénzt, a fiúnak is volt, vettek egy lakást némi hitellel.

Szóval aki azt mondja, hogy egy garzonnal SEM támogatja meg, az hogy gondolja, bevállalja az együtt lakást a gyereke 35 éves koráig? Adott esetben odahordva az aktuális szerelmi partnert is?

Akkor már nem jobb kicsit meghúzni magunkat, a saját későbbi kényelmünk érdekében? Mert én azt mondom, erkölcsi alapom (nem jogom, hanem erkölcsi alapom) akkor van kitenni, ha meg is segítettem a későbbi lakhatását.