Kinek mennyivel lett boldogabb vagy boldogtalanabb az élete, mióta gyereke van?

Hát megnehezíti az életet az biztos, de rengeteg örömöt is ad, amivel kárpótol.

Én úgy éreztem felkészültem, terhesség végén rengeteg kétség és nem voltam benne biztos.

Egyedül maradtam vele, akkor egy év nagyon gyötrelmes volt, de talpra álltam.

A baba kort őszinte leszek nem nagyon szerettem. 3 éves kortól volt jobb, mivel sokkal többmindent lehetett csinálni.

Nekem olyan a hobbim is, hogy gyerekkel is teljesen jó...

Egy szavam nem lehet viszont, mert 1 segítségem is van (egyedül nevelem, de anyámek sokat viszik ide oda), 2 nagyon jó gyerek, az első éjjel 6 órát végig aludt. Közvetlen, önálló a korához képest.

Nekem nem kellett lemondani a munkámról és a céljaimról. Versenyszerüen sportoltam, arról viszont igen. De valamit valamiért.

Párommal szeretik egymást. Több gyereket nem vállalok viszont.

Most 7 éves, nem mindig könnyű, vannak mélypontok, de sztm mindenkinél.

Ha elképzeled és elhatározod, hogy felmész egy hegy tetején álló kilátóba, akkor elindulsz, leküzdöd az akadályokat és gyönyörködhetsz a kilátóból látható természeti szépségekben és megnövekszik az önbizalmad attól, hogy megtetted, azt amit elképzeltél.

Vagy csak lentről nézegeted milyen magasan van a kilátó, mennyire fárasztó lehet oda feljutni? Lehet, hogy szép a kilátás onnan, de képes leszek rá?

Minden nehézségre nem lehet felkészülni, de a nehézségek leküzdése miatt érezzük magunkat értékesnek, hasznosnak. Nem beszélve arról, hogy akinek gyereke van annak jövője van, mert nagyobb eséllyel lesz unokája is, ami hatványozza az örömöt az életében.