Aki volt hasonló helyzetben, hogyan sikerült kimásznia belőle?

Apám alkoholista volt, aki a napjait csak fetrengéssel töltötte, nem dolgozott. Nagyon sokat kellett nélkülöznöm gyerekkoromban, rengetegszer fordult elő, hogy kikapcsolták valamelyik közművet. 12 éves koromban az volt a "szülinapi ajándékom", hogy előtte való nap reggel arra ébredtem, hogy kikapcsolták az áramot. És ez csak egyetlen eset a rengeteg közül.Apám folyamatosan terrorizálta a családot, jobb esetben csak kiabált részegen, rosszabb esetben anyámat fojtogatta. Anyám az egész helyzetet eltűrte, engem 40 éves kor felett szült, úgy hogy akkoriban már rég így viselkedett az apám. Ezt a mai napig rendkívül felelőtlen döntésnek gondolom, főleg úgy, hogy van 3 idősebb testvérem.

Apám már évekkel ezelőtt meghalt, viszont a helyzet közel sem lett jobb. Anyám rendekívül keveset keres, önmagát és a lakást sem tudja egyedül fenntartani. Ezért az anyagi gondok rendszerint engem is terhelnek, emiatt nem tudom elkezdeni a saját életem. Egy büdös forintot nem tudok félretenni, mert a testvéreim kivonják magukat anyám támogatása alól. Úgy állítják be, hogy milyen jó, mert nekem nem kell albérletet fizetnem. Már réges régen béreltem volna szobát, már csak az egyetem miatt is (jelenleg képzést váltok) és élném a saját életem. Szeretnék egy párkapcsolatot, és mindent ami egy ilyen korban normális. Szeretnék már függetlenedni, ami menne is, ha nem anyámat kellene támogatnom.

Öngyilkos gondolataim vannak a helyzet miatt, mert már nem látok más megoldást. A születésemtől tartó szorongások és traumák miatt szorongással, súlyos depresszióval küzdök. Emiatt is sokszor kapom a lebaszást a családom részéről, hogy milyen hisztis vagyok, és hogy mit képzelek magamról. Annyira igazságtalannak érzem, hogy mást ilyen korban még támogatnak a szülei. Én már ezt nem várom el, csupán azt hogy végre csak magamról kelljen gondoskodnom anyagilag és ne az anyám által felhalmozott adósságokon kelljen görcsölnöm, hogy kitudjuk-e fizetni.