Edesanyam 86 eves. En 60 a hugom 55. Mindig en voltam a rossz amiota az eszemet tudom. Arra gondoltam, ha megteszek mindent, segitek anyagilag is ez majd valtozni fog. Sajnos nem. Az unnepek alatt csaladi ebednel megkaptam a magamet. Velemeny?

Otthon. Vannak jobb és rosszabb lehetőségek.

Ha saját a ház és nem ér sokat akkor érdemes beszamitttatni és kap egy szobát. Gondoskodnak róla, szakszerű ellátást kap. Tudjátok látogatni, ő is ki jöhet akár napokra ha látogatni akar.

Ha sokat ér a ház akkor érdemes eladni és egy részéből szobát venni, a többivel kiegeszitheti a nyugdíját, vagy azt csinál vele amit akar. Van állami és magán. Állami ugye olcsóbb.

Ha nem az övé a ház akkor nyilván nem saját szoba, ekkor sajnos 4 ágyasba kerül.

Te se leszel már fiatalabb, nem fogod tudni őt ápolni. Meg nem is fer hogy pont te neked kelljen csak mer közel laksz hozzá. Ha nagyon jó lenne a kapcsolatotok akkor más a helyzet de így hogy nem az így azt mondom hogy a testvéreddel (rá talán jobban hallgat) beszéljétek rá egy otthonra.

Ez tipikusan Jehova tanúi duma, azok még a saját gyereküket is kitagadják.

"60 évig minden perced másokról szólt, 60 felett minden perc ajándék, innentől csak arra fókuszálj ami téged tesz boldoggá, ami rólad szól. Bőven megérdemled, eddig sem állt melletted senki, lehet, hogy ezután sem fog, a gonosz anyád meg egész biztos, hogy nem."

Gondolkodj el milyen alapon adsz te tanácsot ilyen formában egy idegennek, akit nem ismersz? Ha meghal az anyja, azt gondolod örülni fog neki? Térj már észhez! Mindegy hogy milyen, akkor is az anyja és szereti, mert segít és támogatja.