Edesanyam 86 eves. En 60 a hugom 55. Mindig en voltam a rossz amiota az eszemet tudom. Arra gondoltam, ha megteszek mindent, segitek anyagilag is ez majd valtozni fog. Sajnos nem. Az unnepek alatt csaladi ebednel megkaptam a magamet. Velemeny?
60 évesen lehetne annyi eszed, és önbecsülésed, hogy nem loholsz mások elismeréséért, szeretetéért. 🤷♀️ Ami nem megy nem kell erőltetni.
Nem lehet az érzelmeket megvenni.
Nagyon hasonló a mamám, anyum és a húga kapcsolata. Azért "furcsa", mert mama is úgy nőtt fel, hogy az öccse volt a minden, dédi a mamámat nem szerette (vagy csak nem jól, ezt ennyi évvel később már lehetetlen megállapítani).
Szóval nálunk valószínűleg örökölt minta továbbvitele zajlik. Lehet nálatok is ez van. Nem hiszem hogy lehet ezzel bármit kezdeni, ha "csak" neked fáj.
Anya mindenesetre már beletörődött... (Még a kor is majdnem stimmel, anyu 59, mami 82, keresztanyám 51 éves)
Én - igaz nem a családban - de úgy éltem az eddigi életemet, hogy "mindig mindenkinek meg akartam felelni".
Eredmény: Minden közösségben megtaláltak azok, akik ki akartak használni és azok is, akik úgy mertek velem beszélni, olyan stílusban, mint ahogy senki mással nem mertek volna.
0 barát, álságos kapcsolatok ("barátot" bejuttattam arra a helyre ahol voltam és ezt az adott helyen az én hátbatámadásommal "köszönte meg".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!