Hogy megy tovább az élet?? Sokszor nézek másokat is akik gyászolják, hogy vígan élik az életüket.

Nekem is van, aki évek óta minden egyes nap eszembe jut.

Az élet megy tovabb. Nekem egy év után lett jobb.

Szeretted elhunyt édesapádat,, hiányát érzed.

Ez teljesen természetes dolog, ám vigyázni is kell ezzel az érzéssel.

Feltételezem, ő is szeretett téged.

Ennek alapján kijelenthető, hogy azt kívánná, ne halálán keseregj, hanem emlékeidben idézzed fel azokat a perceket, amikor igazán boldoggá tett léte, hozzád viszonyulása.

.

(Ismétlem): Feltételezem, ő is szeretett téged.

Ennek alapján kijelenthető: nem akarná, hogy életed végéig szomorkodj és ez határozná meg minden gondolatod - és emiatt maradnál le életed szép és jó pillanatairól további életedben.

Igen jusson eszedbe Ő, de ne állandóan a változtathatatlan miatt érzed szomorúság határozza meg azt, hogy az életed szép és boldog pillanatai észrevétlen menjenek el melletted.

Ne azon gondolkozz, hogy nincs többé, hanem az együtt töltött szép pillanatokra/időre emlékezz - és tudd, hogy azt kívánná ő is, szép és boldog, keserűség-mentes életed legyen!

Nagyban függ attól, hogy ki kit hogyan veszít el. Például egy hirtelen autóbalesetben elvesztett egyén halála sokkal nehezebben feldolgozható, mint egy hosszú ideje súlyos beteg, haldokló emberé. Az sem mindegy, hogy az elhunyttal egy háztartásban lakott-e, és a későbbiekben kerülgetnie kell-e a cuccait, vagy esetleg el tud költözni.

Mindenesetre a gyász feldolgozásához idő kell, kinek több, kinek kevesebb. Egyik ismerősöm 30(!) éve vesztette el az édesanyját, mindig elkezd zokogni, ha valahogy szóba kerül. Ezt már én sem tartom normálisnak, de nem az én tisztem megítélni.

Ha nagyon nem sikerül feldolgozni, akkor pszichológus/pszichiáter felkeresése ajánlott.

4 éve halt meg a mamám a kezeim között. Ma sem könnyebb. Nagyon hiányzik, napi kapcsolatban voltunk.

Talán annyi, hogy nem sírok már miatta, elfogadtam. De ahogy telnek az évek, ugyanúgy hiányzik.

Igen, az élet megy tovább, mert mennie kell.

Nem ragadhatsz benn a gyászban, előbb-utóbb csillapodik, a jó dolgokat pedig attól mert apád meghalt, ugyanúgy meg kell élned.

Nem foszthatod meg magad a vidámságtól, nem "halhatsz" utána, mert nem tisztességes magaddal szemben és ő sem akarná ezt.

Tudom, hogy könnyűnek hangzik. Nem az :), de hogy jól legyél, nem zárkózhatsz be a fájdalmadba.