Egy szülőnek kell szeretnie a gyerekét?
Eszembe jutott ez a gondolat és igazából arra jutottam, hogy nem kell. Pontosabban nem lehet kierőszakolni a szeretetet, az vagy van, vagy nincs.
Simán benne lehet a pakliban, hogy nem várt gyermek lett, vagy pusztán irritálja a gyereke, nem hasonlít rá, a hozzá fűzött reményeket nem teljesítette be és ezért utálja, ez teljesen rendben van 🤷♂️🤷♂️.
Nem lehet pisztolyt szegezni a szülő fejéhez, hogy szeretnie kell. Már miért kellene? A vér miatt? Na és akkor mi van?? Semmi. Attól még ha a gyerek egy szar alak, vagy rossz fát tett a tűzre, állandóan csak a bajt csinálja, akkor miért szeretné a gyerekét? Azt ki kell érdemelni. Mint embert tisztelje, de csak mert a gyereke abból nem következik, hogy szeretnie kell.
Mint embert tisztelje talán, vagy legalábbis ne gyűlölje. Én sokszor elég rossz viszonyban voltam apámmal, rengeteg veszekedés volt és erre jutottam. Így tudom feloldani a dilemmát. Nem várhatom el a szeretetét, hiszen én azt nem érdemlem meg, nem jár nekem.
válasza: válasza:Nem pont a kérdésre válaszolnék, hanem a dilemmáidra.
Természetes, hogy egy gyerek, legyen akárhány éves, ha a szülő negatívan áll hozzá, abból indul ki, hogy ő maga tehet róla.
Persze mindenki talál magában kivetnivalót, ami nem elég jó, kevés, szégyen, de nem erről van szó.
A szülő is ember. Nevelkedett valahogy, és akárhány éves, ő is gyerek. Ha nem tud kötődni, nem képes kimutatni a szeretetét, vagy nem érez ilyet, az önmagából indul ki, nem a gyerekből. Te arra gondolsz, nem vagy méltó rá. De belegobdoltál már abba, hogy apád szeretett e igazán valakit? Ki tudta felé mutatni? Vállalt valakiért felelősséget önzetlenül? Ha nem, akkor nem, akkor nem arról van szó, hogy te ennyit érsz, hanem arról, hogy ő ennyire képes. Dolgozz ezen egy kicsit.
válasza: válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat. Igazából sokáig gondolkoztam ezen a kérdésen. Jó dolog, ha egy szülő szereti a gyerekét, de nem lehet erőltetni.
Hogyha nincs meg mondjuk apámmal szemben ez az elvárás, akkor máris egy hatalmas teher lekerül a vállamról. Én sem az a gyerek vagyok nyilván, aki mindenki álma lenne és akkor még finoman fogalmaztam.
Szerintem ez a szülő-gyerek szeretet picit olyan, mint a főzés. Időt és energiát kell szánni arra, hogy kész legyen az étel. Ugyanígy van a szeretettel is. De az odaégetett, vagy elrontott étel megy a kukába.
válasza: válasza:Normalis szulo szereti a gyereket,akarmilyen . Aki nem erzi osztonosen, az selejtes. Csak sajnos manapsag mindenkit el kell fogadni, igy ezeket az embereket is.
Oke, nem tehetnek rola, de hagy ne legyen mar bun kimodani hogy defektesek.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!