Hagyjátok szüleiteket az alternatív hazugságban?

Nagyon sok ember él burokban. Nemcsak szülők, nemcsak öregek. A világ egy bonyolult és ijesztő hely. Sokkal egyszerűbb vetíteniük maguk köré egy megnyugtató, ismerős képet, amelynek minden porcikáját ismerik, mint szembenézni a folyamatos kihívással, hogy értékelni kell az információkat, és esetleg felülbírálni a korábbi álláspontot.

Az ilyen emberek rendszerint agresszióval reagálnak rá, ha kényszeríteni próbálod őket a mentális komfortzónájuk elhagyására. Dühösek lesznek, ha rámutatsz, hogy egy vagy több korábbi konklúziójuk érvényét vesztette, vagy soha nem is volt helyes. Az önbizalmuk és önértékelésük sérül tőle. Ez sokszor még akkor is így van, ha a makacsságuk nyilvánvalóan hátrányt okoz.

Tipikusan az alacsony intelligenciájú és a magas intelligenciájú emberek ilyenek. Az egyik túl hülye ahhoz, hogy gondolkodjon, a másik meg azt hiszi, mindent jobban tud.

Én nem beszélek bizonyos témákról mert nincs értelme.

Pl kulfoldont élek, most vettem egy vadonatúj autót, hitel nélkül. Mamamnak elmeséltem boldogan, örüljünk együtt, erre közli: biztos atvertek. Hát nem mondtam neki semmit. Nem éri meg, meg szrok rá. Ne is strapald magad ilyeneken, árt a szepsegednek. :)

Anyám szerint kádáralattmindenjobbvót, apám szerint csak a komcsik ne.

Szerinted? :D

Szerintem ez egy ilyen kamaszos-gyerekes hozzáállás, hogy az "ősök" mindent rosszul tudnak, és nekem, a felvilágosult és széles látókörű fiatalnak, aki 16 év alatt hatalmas élettapasztalatra tett szert, nekem kötelességem meggyőzni őket az egyedül jelenvaló igazságról.

Aztán később rájön az ember, hogy az igazság nem abszolút, inkább mindenkinek megvan a maga nézőpontja, amit igazságnak hisz. És rájön, hogy többet ér a családi béke annál, semhogy olyan kérdéseken veszekedjen a családtagjaival, aminek úgysincs gyakorlati jelentősége, csak elvi kérdés.