Miért kell állandóan addig szidni amíg el nem sírom magam?
23 éves vagyok, párommal külön helyen élünk a szülőktől, de szeretem őket ezért heti 1-2 napot szeretek otthon tölteni. Bevásárolok nekik(városból megyek haza falura) , ha van valami segítek nekik.
Még tanulok az egyetemen, de mellette főállásban dolgozom, jobban keresek mint ők. Rengeteget segítettek nekem régebben, igyekszem viszonozni az anyagi támogatásukat is.
Az elmúlt időszakban viszont nincs olyan hét, hogy ne vesszünk össze, azaz inkább csak ők mondják nekem, mert nem akarok visszabeszélni. Ha elmegyek a faluban otthonról barátokhoz az a baj, ha otthon ülök akkor az. Barátom most állást keres, azzal is engem idegesítenek, hogy mikor lesz már munkája? Hogy akarok én ilyen ember mellett élni? Ha ezeken az aktuális dolgokon túl vagyunk, akkor jön a szokásos, hogy mikor lesz diplomám? (régóta csúszok ez igaz, de mérnök leszek egyszer, mindezt folyamatos munka mellett, nem is tervezem abbahagyni) Mert a volt évfolyamtársam már diplomás, a másik most jelentkezik az egyetemre és többet fog keresni mint én stb.
Most véleményt mondtam a politikáról, erről-arról, ha nincs diplomám, akkor inkább húzzam meg magam mint ők, mert felesleges tervezni vagy bármit is csinálni.
A másik meg amivel lelkiismeret furdalást tudnak okozni, hogy nem megyek eleget a rokonainkhoz, de amikor munka után 6-kor hazaérek már ne menjek, mert pihennek. A hétvége meg mondjuk az igaz, hogy sokszor elmegy másra, de szerintem érthető valamilyen szinten.
Mit csináljak, hogy befejezzék ezt? Ezt lelki terrornak érzem, amikor szerintem én nem vagyok annyira szörnyű gyerekük.
válasza:Nem sírni kell. Ordítva, tányért-poharat törve visszaszólni, és megmondani az őszinte véleményedet.
Akkor csak lecsihadnak, és nem szólogatnak be többé.
válasza: válasza:Te nem látod az ellentmondást a saját mondataidban?
"szeretem őket ezért heti 1-2 napot szeretek otthon tölteni"
"Ezt lelki terrornak érzem"
Házhoz mész a pofonért.
Minek jársz vissza a szüleidhez ilyen gyakran, ha ennyit bántanak? Te mazochista vagy?
válasza:Én lehet, megmondanám, hogy innentől kezdve oldják meg nélkülem az életüket, ahogy tudják, ha már ekkora faxparasztok...
Már csak azért is, mert egy partnernek nem köteles asszisztálnia ahhoz, hogy valaki így szívatja magát a beleszületett családdal és bizony baromi hamar megunhatja, a legnagyobb szeretettel is. Vagy lehet, 10-20 év múlva, de akkor még le is lép egy másik partnerrel...
válasza:Én csak megfenyegetném őket, hogy lehetőséget adjak arra, hogy visszakozzanak.
Az egyik alkalommal, mikor ott vagy és elkezdik a mantrájukat, mond meg, hogy beszéljetek másról. Ha folytatják, akkor mond meg, hogy beszéljetek másról, mert neked nem öröm idejönni, ha mindig sírásig szekíroznak. Harmadikra állj fel, sétálj ki, menj haza vagy egy barátnődhöz.
Következő héten ugyanez.
válasza: válasza:"Nem sírni kell. Ordítva, tányért-poharat törve visszaszólni, és megmondani az őszinte véleményedet."
Az a baj, hogy ez se működik.
Az én anyám is hasonló, csak én az egyetemi koliból járok haza. 3 napot vagyok otthon, de az alatt az idő alatt minimum 2-szer felhozza, hogy a pasim most biztos a másik barátnőjével van, pedig már egypárszor elmondtam, hogy fejezze be, stb. Először elkezdek valamennyire érvelni, ami már abba megy át, hogy megpróbálom túlordítani. Amire meg csak annyi a reakció, hogy "Ne pofázz!", s megy tovább az ordítozás.
Erre rájön az, hogy mikor mamámmal veszekedett anyám (egy házban éltünk), mamám mindig hívott magához, hogy vígasztaljam. Ami felépítésileg úgy nézett ki, hogy: hallom a veszekedést -> hallom, hogy mamám első reakciója a sírás -> mamám odatett vígasztalni engem (úgy megfogott, hogy nemigazán tudtam ellent mondani) -> ez meg abból állt, hogy percekig kesergett ott nekem. Ezt meg egészen kiskoromtól (ovi előttől). Én tudatosan próbálok nem sírni, de egyész egyszerűen nem, megy mert úgy nőttem fel, hogy az a helyes válaszreákció.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!