Ezt miert tagadjak a szuleim?

Ugyanez volt velem is 😊 Az enyémek se emlékeznek rá. Szerintem szégyellik.

Velem is hasonlóképp van. Nálam anyám hangoztatja folyton, hogy soha nem ütött meg, de mikor azt mondtam, hogy én mégis emlékszem arra, hogy egyszer bizony kaptam, akkor megvádolt, hogy hazudok. Szerintem is szégyelli.

Dettó. Apám is azt mondja mindig, hogy soha nem emelt kezet rám. Ja, csak volt, amikor vörösre verte a valagamat (kb. 4 éves koromtól kezdve), ha nem úgy tettem valamit, vagy idegesítette, amit csinálok).

Hogy kiben milyen mélyek az emléknyomok, az nagyon eltérő. Akinél valami egészen traumatikus élményt okozott, annál megmarad, akinél meg a mindennapok során megtörtént lényegtelen dolgok közé tartozik (tartozott), azoknál nem marad meg emléknyom. A szülők sokszor az utóbbi kategóriába tartoznak.

4# Mert a bocsánatkéréshez nincs gerinc, nincs vér a pucában. Mert miért ne lehetne, hogy anno 10-20 éve számára elfogadott volt a fizikai fenyítés, vagy abban a szituban ő ezt látta megoldásnak és elpicsázta a gyereket, de azóta megváltozott a kérdésről a véleménye. Nem méri fel, hogy a renoméja kevésbé csökkenne a bocsánatkéréssel, mint a tagadással, ráadásul a másik féllel szemben tagadja. Gondolom ez neki egy kutyaszorító, ezt a módszert választja a szabaduláshoz, magát ezzel totál hiteltelenné téve.

Azért nehogy ne emlékezzen már a szülő, hogy időnként kipicsázta a gyerekét.

6-os, teljesen igazad van.

7-es, emlékszik rá, csak tagadja önmaga előtt is.

És ez most jelenelg miért szmít már? Gondolom nem tegnap történt, hanem 10-20 éve.