Hogyan közölhetném a szüleimmel, hogy ki szeretnék szállni, úgy hogy megértsék?

Sok-sok éve kezdtem a cukormentes kísérletemet, most már vagy tíz éve is. Én voltam a legnagyobb szkeptikus ezzel kapcsolatban, kinevettem azt, aki azt magyarázta nekem, hogy a cukor ugyanolyan drog, mint bármilyen más drog, akár a keménydrogok is. Persze, akkor hogy lenne legális, kérdeztem. Úgy, hogy azzal, hogy függőséget okoz és olcsóbb, mint más édesítők, így biztosítja az újabb vásárlást. Klasszikus összeesküvés-elmélet, de nem biztos, hogy nem igaz. Kihívásként, szkeptikusan, kíváncsiságból próbáltam ki, és tényleg iszonyat meglepett, hogy 21 nap után elmentem a legjobb cukrászda elé kirakatot nézni, és nem hogy nem kívántam semmit onnan, ami már meglepett, hanem kifejezetten undorodtam mindentől ott, ami még jobban meglepett, de persze örömmel is töltött el, hogy ide se jövök többet, azon sem kell többet aggódnom, hogy mennyi pénzt hagyok itt, hány plusz kiló jön fel rám fölöslegesen. Az első cukormentes évem végefelé visszaestem, ami szintén egy érdekes és meglepő élmény volt: a téli ünnepi időszakhoz közeledve hoztak a munkahelyemre vmi édességet mindenkinek, én meg gondoltam, egy falat nem árthat - bár sosem drogoztam, de ilyennek képzelem egy leszokott visszaesését: az első falat íze berobbant az agyamba, konkrétan emlékszem az érzésre, szinte orgazmus érzés volt, egy falat cukros akármitől! :O

Aztán azt mondtam magamban, hogy oké, akkor most már az ünnepi időszak végéig újra mindenevő leszek, aztán meg csak december végéig, aztán egy ponton újra kezdtem a szigorúan 0 cukor vagy édesítős életmódom. Egy idő után a tejtermékektől is lemondtam vegán érvek miatt, a tej is függőséget okoz és felnőtt ember szervezetének nincs rá szüksége, a tej a kisbabák táplálására van, a tehéntej meg pláne a kisbociéra, később meg a glutént is tiltólistára tettem, ugyanis az is függőséget okoz, és nem feltétlenül szükséges a szervezetünknek. A hosszú párkapcsolatom végét és az öt év után a munkahelyemről kirúgásomat nem sokkal utána nem csak cukor-, hanem tejtermék- és gluténmentesen vettem teljesen érzelmi zökkenőmentesen, amit én egyértelműen a táplálkozásomba vitt pozitív változásoknak tulajdonítok, pláne úgy, hogy korábban ezeknél kevesebb nehézség is elég volt mély depresszióhoz, öngyilkos gondolatokhoz.

Tényleg nem feltétlenül szükséges mindenkinek, akinek nincsenek depressziós kihívásai, akinek viszont vannak, azoknak ez a legegyszerűbb kezelési mód szakember nélkül.

Most pl. megint visszaestem, ami sokszor kíváncsiságból fakad, új termékeket látva, ám nem haragszom magamra, hanem erőt ad, hogy hányszor jöttem már ki belőle magamtól, és most pl. a harmadik napon vagyok, és úgy érzem, iszonyat erős motivációm van: onnantól kezdve, hogy elfogadjuk a tényt, hogy a cukor drog, és látjuk, hogy mennyi cukorral készül valami, engem úgy elundorított, bár csak azután, hogy csütörtökön megettem azt a nagyon cukros valamit, de hiszek benne, hogy erőt nyerhetek a saját undoromból, hogy többet ne egyek olyat. Egy érdekes eszköz amúgy a csábító világ kihívásai ellen az érzékszervek szétválasztása, azaz nyugodtan lehet bármit nézni, hallani, megszagolni, megfogni, de az nem jelenti azt, hogy azt meg is kéne enni, ugye, hiszen az ízbeli élmény sajnos sosem olyan jó, mint amennyire mélyre lehet utána zuhanni érzelmileg az energiátlanságba. Bárcsak köztudott volna ez mindenkinek, akkor bezárnának a cukorgyárak és több boldogabb ember lenne!

Mondjuk az alkohol ugyanez, függőséget okozó pillanatnyi minimálboldogság, amely viszi a pénzt, a májat, és két korty között vagy az öntudatlan mérgezés állapota, vagy a depresszió, szóval szinte a cukor szintjén, márpedig Magyarország vezető a világon az alkoholisták listáján, ugye...