Hogyan közölhetném a szüleimmel, hogy ki szeretnék szállni, úgy hogy megértsék?
Egyedül a szüleim miatt élek még, ők szeretnek egyedül, de már nem bírom tovább ezt az életet, a rengeteg eddigi csapás után most megkaptam a sorstól az eddigi legnagyobb pofont, pont amikor már kicsit kezdtem jobban lenni. Pánikbetegség, depresszió, szorongás, ezekkel küzdök évek óta, de most végre osztálytalálkozón úgy tűnt megtaláltam a társam, sosem szerettem még lányt ennyire, de ez a hajó is elment, az utolsó esélyem hogy boldog legyek. Meguntam a fájdalmat, a magányt, a gyászt, a szenvedést. Szeretnék menni.
Viszont ezt a szüleimmel is közölnöm kell előbb-utóbb. Nagyon félek hogy teljesen összetörnének, mert ők egyedül akik tényleg szeretnek engem, akik egészen születésemtől támogattak, mellettem voltak, egyedül őmiattuk nagyon sokáig kitartottam, de egyszerűen már nem megy tovább, innen már úgy érzem sosem lesz visszaút, és nem tudom már tovább elviselni ezt az értelmetlen életet, amiben minden öröm és boldogság csak álom maradt... Mégis hogyan tudnám ezt finoman, óvatosan közölni, hogy megértsék és elfogadják, anélkül hogy belerokkannának a fájdalomba? Nem szeretnék nekik ártani, de egyszerűen nem megy tovább.
Ui. a "Menjél pszichológushoz", "Majd lesz más", "Célod van az élettel" és hasonló demagóg, értelmetlen szövegek nem érdekelnek, azokon a körökön már túl vagyunk rég.
25F
Hadd vegyem végig: el akarod dobni magadtól az életed, és azt várod, hogy a szüleid ehhez jó képet vágjanak? Eszednél vagy???
Te kényelmesen kiszállnál a játékból, de az láthatóan baromira nem izgat, hogy a környezeted ehhez mit szól(na). A szüleid szinte biztosan egy életre lelki roncsok lennének. Ilyen életet szánsz nekik? Mert ha igen, akkor valójában nem is szereted őket, csak oltári nagy önző vagy.
Ja és: "az utolsó esélyem hogy boldog legyek". Na ezt nem tudhatod, sőt, mondok egy merészet, még 96 évesen sem tudhatod.
Kapard össze magad valahogy, és próbáld meg a saját fájdalmaidat kívülről szemlélni. Ne tedd tönkre a családod életét, mert ehhez nincs jogod.
"Menjél pszichológushoz"
Ez miért lenne demagóg? Te vagy a demagóg ezzel a kijelentéseddel.
Ha fáj a fogam fogorvoshoz megyek.
Ha gondok vannak a tudatommal, nem találom magamat, a helyemet a világban, akkor pszichológushoz megyek.
Demagóg dolog az, hogy 25 éves életerős férfiként el akarod dobni az életed, mert nem tudsz magaddal mit kezdeni és a megoldások útját hírből kerülöd, miközben mások teljesen lebénult testtel is megpróbálják kihozni a legtöbbet a lehetőségeikből.
Úgyhogy hagyd abba a siránkozást, ne tedd tönkre a szüleid életét és menj el egy szakemberhez.
Én fél éve járok, pedig nekem ilyen gondjaim nem voltak és szépen lassan apránként elkezdtem megismerni magamat és végre látom, hogy hogyan fejleszthetem tovább az életemet.
Neked is pontosan arra van szükséged, hogy egy szakember segítsen rájönni, hogy ki vagy, mik a problémáid és hogyan tudod (TE, nem a szakember) megoldani őket.
Amíg lusta vagy igazából tenni az életedért, és az egyszerűbb megoldáson töröd a fejedet, addig nem fog változni az életed és az egyetlen irány a szüleid életének megrontása lesz.
Kondira van szüksége, nem pszichoterápiára. Az agyturkászok hülyék.
Keress fel egy edzőt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!