Miért szeretik a mamák-papák jobban az unokákat a gyerekeiknél?

Szerintem ez nem igaz. Saját családi tapasztalataim szerint aki a gyerekét szereti/szerette gyerekkorában, az az unokáját is szereti, aki a gyerekével nem foglalkozott (azt nem írom, hogy nem szereti, mert ebben a formában erős lenne), az az unokájával sem fog. Mindkettőre tudok példát.

Inkább arról van szó, hogy a nagyszülő már "felelőtlenebbül" tudja szeretni a gyereket, nem az ő dolga nevelni, korlátokat állítani, bár nálunk ez sincs így, nagymamám szigorúbb volt velem, mint a szüleim, és most a szüleim szigorúbbak a gyerekeimmel, mint én. Ebből volt is régebben nézeteltérés, nehezen értették meg, hogy ha én ott vagyok, nem az ő dolguk a fegyelmezés, hanem az enyém, és ha bármi történik (mit tudom én, leesik a mászókáról, ahová szerintük nem lett volna szabad felengednem), akkor az az én felelősségem, nem az övék.

Szerintem sem jobban szeretik, csak másképp. Egy kisbabát, gyereket lehet puszilgatni, ölelgetni, rácsodálkozni vele mindenre, játékosak, kedvesek.

Egy felnőtt ember teljesen másféle érdeklődést igényel. Míg kicsik voltak, valószínűleg feléjük is, jobban ki lehetett mutatni a rajongása.