Akik nem vitték semmire az életben, Ti láttok összefüggést e között és aközött, hogy a szüleitek, családotok nem támogatott benneteket semmiben (érzelmileg)?

Nekem az a megfigyelésem, hogy többnyire pont azok nem viszik semmire, akiknek minden a "segge alá van tolva".

Nem egy olyan családot ismerek, ahol az egyik gyereket tejben-vajban fürösztik, széltől is óvják, első szóra azonnal megkap bármit, míg a másikat ütik-vágják, szidják, büntetik. Minden esetben az előbbi egy szarházi, élősködő senkiházi, aki semmire sem viszi, a másik a tehetséges és igyekvő. Vannak sajnos olyan ostoba szülők, akik azt hiszik, a béna, életképtelen selejtből valaki lesz, ha kitömik pénzzel, a másikat meg alázni, kutyázni kell, hogy még jobban ösztönözzék.

Minden ilyen családban az a történet vége, hogy a szülők egyedül döglenek meg valami szar öregotthonban, mert az elkényeztetett gyerek alkoholista senkiként él, és szarik rájuk, a tehetséges pedig így fizeti vissza, hogy tönkretették a fiatalkorát.

2-es, ez sajnos nem igaz.

Nagyon sok embert ismerek, akiknek a "szerető, támogató" szülei tönkretették a gyerekkorát, pontosan így, ahogy te leírtad. Számonkérték a leckéjét, de úgy, hogy szerencsétlen gyerek már remegett a félelemtől, ha a szobájába toppant valamelyik számonkérő, mert más se ment egész nap, csak az ordibálás, hogy milyen buta és soha semmire nem fogja vinni. Különórára is orrvérzésig járatták, mindenre aminek semmi értelme nem volt, szolfézstól tömegsporton át angolóráig, még hétvégén is. Jó kis depressziós alkoholista lett, és a mai napig remegni kezd, ha az iskolára emlékeztetik.

A jó szülő nem ellenőriz, kikérdez és faggat, meg nem kényszerít, hanem elsősorban azt tanítja meg a gyerekének, hogy soha ne ugorjon mások elvárására. Az iskolai tudásanyag nagy része teljesen felesleges ostobaság, nincs értelme megtanulni. Helyette tanuljon meg rendesen puskázni, legyen okos, tanulja meg átverni a rendszert. Erről szól az élet, nem arról, hogy aki szóról szóra felmondja a tankönyvet, az majd boldog és sikeres felnőtt lesz. Ellenkezőleg!

"Az iskolai tudásanyag nagy része teljesen felesleges ostobaság, nincs értelme megtanulni. Helyette tanuljon meg rendesen puskázni, legyen okos, tanulja meg átverni a rendszert. Erről szól az élet, nem arról, hogy aki szóról szóra felmondja a tankönyvet, az majd boldog és sikeres felnőtt lesz."

Nagy szavak ezek egy gyakorikerdesek.hu-n posztolótól.

Bár talán hitelesebb lenne, ha személyes tapasztaláson, nem a fingszagú kanapén megsavanyodott álmodozásból születnének, nem?

6-os, el vagy tévedve, ez nem a magyarchan. Húzzál oda vissza, ott lehet nagyarcozni a többi autistának.

Kérdező, 7-es mondta a frankót. A szüleid nem érdemesek a bizalmadra, mert visszaélnek vele. Tudom, hogy szar érzés felnövekedve rájönni, hogy a két felnőtt, akinek minden szavát lested, és azt hitted, ők az etalon, valóban buta és kicsinyes emberek, akik történetesen csináltak egy gyereket.

Nagyon sokan írnak ide a gyakorira, akiknek hasonlóan irányításmániásak a szülei, és pokollá teszik az életüket. Ne hagyd, hogy rád telepedjenek, pontosabban szakadj el tőlük! Biztos toporzékolni fognak, és könnyek közt próbálnak rábeszélni, hogy ne menj, mert "odakint sokkal nehezebb lesz minden ám!", de ne hidd el a szülői szeretet és a meleg otthon meséjét. Minden irányításmániás előadja ezt. Mindegyik azt hiszi, hogy az ő bölcsessége és szerető gondoskodása nélkül a csemetéje éhen halna, mielőtt elérne az utcasarokig.

Nem így van. Életem legjobb döntését hoztam meg pár éve, amikor a szüleimet végérvényesen kizártam az életemből. Azt vettem észre, hogy sokkal stabilabban állok a lábamon. Nem kell kerülgetnem őket, nem kell tojáshéjakon járva jópofizni velük, mert minden szaron megsértődnének, nem kell beszámolnom, elszámolnom, feltárnom és beismernem az életem minden apró részletét. Elmennek a picsába, ott döglenek meg a tévéjük előtt. Csá.

Kérdező, nagyon szomorú, amit a szüleid veled tettek (az meg csak hab a tortán, hogy a fogaidat nem csináltatták meg, mindván minekaz...). Az ilyen emberek tipikusan olyanon, hogy csak a társadalmi elvárás miatt csinálnak gyereket, mert a szomszéd megszólja őket, hogy mi az, hogy házasságba nem jön a gyerek. Éppen emiatt a gyereket sem szeretik, csak amolyan szükséges rosszként fogják fel. A másik dolog, hogy valószínűleg hasonló mintákat hoztak otthonról, ezért nem is kérdezem, hogy amúgy a nagyszülőkkel milyen volt a kapcsolatod.

Át tudom érezni a helyzetedet, nekem apám pont ilyen volt. Bár pont leszartam a véleményét, mert mindig krva okosnak képzelte magát, főleg akkor, amikor okosra itta magát, és ez eléggé gyakori volt nála, aztán csodálkozott, amikor anyám egyszercsak megunta és beadta a válópert. Nála pont ugyanaz volt, hogy ugyanazokat a mintákat hozta otthonról; az apja tényleg olyan habitusú volt, hogy bárkivel 5 perc alatt össze tudott veszni bármiről; ha megkérdezte az időt, és valaki azt mondta, hogy 5 perc múlva 3 óra, akkor az volt a válasza, hogy nem azt kérdeztem, hanem hogy MOST mennyi az idő. Szóval emiatt nem tudok teljesen haragudni apámra.

Az olyan szülőknek, akik nem támogatják a gyereküket (főleg érzelmileg), a szakirodalom a mérgező szülő nevet adta. Ebben a témában lenne érdemes olvasnod.

Amit te tehetsz: a szülőket háttérben hagyni a saját dolgaidat illetően, kezdj bele, ami tetszik, aztán ha sikerül önállósulni, akkor minimalizálni velük a kapcsolatot. Ha sikerül elég pénzt összeszedni, akkor pszichológushoz sem ártana járnod, hogy rendbe tegyen. Ez persze hosszú idő, de valahol el kell kezdeni.