Mit tehetek, ha az anyám túlféltő?

A szüleimnek nagyon sok mindenen kellett keresztülmenni ahhoz, hogy gyerekük legyen. Gondolom emiatt történt az, hogy az anyám túlságosan félt és óv mindentől és mindenkitől. Már kiskoromban is éreztem, hogy állandóan rajtam akarja tartani a szemét, mindentől megakar védeni akár agresszív módon is, mint valami anyatigris. Az életben vannak csalódások és szomorú pillanatok is, de ő ezt nem képes elfogadni, hogy bizony én is emberből vagyok és engem is érhetnek csalódások és én is lehetek szomorú. Ha valaki megbánt anyám egyből mérges lesz és kiakarja osztani az illetőt, hogy hogyan merte az ő gyerekét megbántani. Holott ez normális, hogy van hogy csalódunk másokban és emiatt elszomorodunk vagy valaki megbánt. Anya meg folyton leéget, mert ő akarja mindig “elrendezni” a dolgokat és általában elég indulatosan, agresszívan kezeli ezeket a helyzeteket. Erre elég hamar rájöttem és ennek az lett a következménye, hogy anyám előtt sosem merem kimutatni a negatív érzelmeimet. Nem merem kimutatni, ha csalódott vagy szomorú vagyok és sírni sem merek előtte, mert egyből hevesen reagál.

Az sem mindegy neki, hogy kikkel vagyok jóban és kikkel barátkozom. Aki neki nem szimpatikus neki azt igyekszik rossz színben feltüntetni előttem, hogy úgymond kiábránduljak az illetőből és ne foglalkozzak vele meg figyelmeztet arra, hogy vigyázzak vele.

Nemrég bemutattam az első barátomat és olyanokat mondott neki is, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Nem akarok pontosan idézni, de a mondanivalójának a lényege az volt, hogy nem ajánlja a barátomnak, hogy megbántson engem különben ráfázik…

Annyira kellemetlen volt legszívesebben elástam volna magam ott helyben.

Azt szereti a legjobban, ha rajtam tarthatja a szemét. Ha el is megyek itthonról mindig tudnia akarja, hogy kivel megyek, hova megyek és mikor jövök haza. Utálja, ha hosszú időre elmegyek itthonról és nem tudja mit csinálok. Azt egyenesen ellenzi, hogy ne itthon a saját ágyamban aludjak. Mikor általános iskolás voltam, akkor az egyik barátnőmmel egy faluban laktunk és a barátnőm mindig itt aludhatott nálunk, de engem sosem engedett a barátnőmnél aludni. Ha elmentem valahova mindig nézegettem a telefonomat, hogy anya nem keresett-e, mert ha keresett és tőlem nem érkezett reakció, akkor egyből ki volt akadva és kiabált velem. Emiatt a mai napig szokásommá vált, hogy ha elmegyek itthonról, akkor rendszeresen nézegetem a telefonomat, hogy anya nem keresett-e.

Ha nem azt csinálom, amit ő mond vagy nem fogadom meg a tanácsát, mert mondjuk én másképp látom a helyzetet, akkor jár a nyakamra és csak mondja a magáét. Mikor megunom és nem vagyok kíváncsi vagyok a mondanivalójára, ezért bevonulok a szobámba, akkor még neki áll feljebb.

Már többen észrevették az ismerőseim közül, hogy anya rám van kattanva és én próbálom tagadni, mert nem akarok anyuci pici lányának tűnni, de akik közelebbről megismernek azoknak nyilvánvaló és nagyon égőnek érzem.

A viselkedése miatt visszahúzódó lettem, önbizalomhiányos, nehezen alakítok ki kapcsolatokat, szorongok és megfelelési kényszerem van. Valójában akkor jöttem rá, hogy mindez anyám viselkedése miatt alakult ki, amikor anyám kb 2-3 éve külföldre ment dolgozni én pedig itthon maradtam apámmal. Amikor anya kint volt külföldön sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, hogy végre nem látja mikor, hova és kivel megyek el, nem tud mindenbe beleszólni, belekötni és állandóan parancsolgatni. Még onnan külföldről is próbált irányítani, hogy most ezt csináld meg azt csináld, de persze onnan nem tudott úgy kontrollálni, mintha itthon lett volna. Sajnos a járványhelyzet közbeszólt és azóta itthon dolgozik, így megint kezdődik az egész elölről. Most sajnos olyan munkahelye van, hogy sokat van itthon. Úgy látom hiányzik neki a külföldi munka, főleg a jó fizetés motiválta és próbálom minél többször felhozni hátha újra kedvet kap és kimegy dolgozni.

Mit tehetek ebben a helyzetben? Ha van más is ilyen túlféltő anyával, akkor legyen kedves megosztani a tapasztalatait velem. Most még fontosabb lenne, mint eddig, mert most van végre egy párkapcsolatom és nem szeretném, hogy anya szétbarmolja azt is a hülyeségeivel…