Szülői túlféltés?

Sziasztok!

Mit tudnék tenni az ellen, hogy a szüleim ne féltsenek ennyire?

Hozzáteszem nem vagyok egy bajos gyerek, szerintem életemben nem csináltam semmi kalamajkát. Inkább introvertált személyiség vagyok. Jó tudom nem ettől függ, de egy bajos gyereknél úgy gondolom több oka van a szülőknek aggódni.

Hogy példát mondjak rá, előző évben nyáron el akartam menni három osztálytársammal (óvoda óta ismerem őket, anyáék is ismerik) strandra. Az itteni strand felújítás alatt volt, és ezért kinéztünk egy másik faluval odébbi strandot. Ahova ilyen egy óra busszal. Először nem is akartak hallani róla, anya még olyanokat is mondott hogy biztos pasizni mész oda. Ez nagyon rosszul esett, főleg hogy nagyon jó velük a kapcsolatom és mindent megbeszélek velük. Azt is tudják hogy még soha nem is volt barátom. Tehát ezért nem is értem hogy ez hogyan is jutott az eszébe. A társaság is olyan akiket ismer, cigizni sem cigizek, piálni sem piálok...

És pont azért nem értem, mert a nővéremnek régen mindent megengedtek, jó azért nem mindent de nem kellett neki napokon át kérlelni ha el akart menni valahova. Pedig ő aztán nagyon vadóc volt.

Félreértés ne essék, imádom a szüleimet, de egyszerűen ez az aggódás már betegesnek mondható. És nem hiszem hogy ezt azért gondolom mert tinédzser vagyok. Akárhol vagyok félóránként hívogatnak, a strandon mondanom sem kell hogy nem tudtam rájuk reagálni csak több óra múlva, mert a telóm az öltözőbe volt.

Soha semmi olyan helyre nem szoktam menni ahova általában mennének a tinik. Buliba sem mentem soha.

Azok segítségét kérném, akiknek volt ebben részük. Mit tudnék tenni? Beszélgessek róla velük? Most ez így hirtelen nem tudom hogy jött, mert nem járkálok nagyon sehova, csak az itteni sarki kisboltba. Gondoltam rákérdezek, hátha tudtok erre valami megoldást