Az anyám miért engem okolt azért, amiért nem válhatott el? Ma megtehetné, mégsem.

4 éves koromban ment férjhez a nevelőapámhoz. Az elején még nem voltak bajok vele, vagy a házasságukkal, de ahogy telt az idő, és kezdődött nála a kapuzárási pánik, úgy jöttek elő a különböző problémák. Igazából otthon a verésen kívül minden volt/van.

Teljesen nárcisztikus, üvölt a legkisebb "probléma" miatt (pl. ha merül a távirányítóban az elem, és nem működik, simán szétveri az ágy támláján ahelyett, hogy a konyhában keresne elemet). Csak saját maga a fontos számára, nála hiúbb ember szerintem kevés van.

Anyát semmibe veszi, cselédnek tekinti és sajnos anya úgy is viselkedik. Dolgozik, mellette otthon minden nap főz, mos, takarít. De a főzés alatt ne egy gyors ebédet, vagy vacsorát értsetek, hanem rendes háromfogásos menüt, mert hogy a férje nem szereti a szendvicset vacsorára... Telente havat lapátol hajnalok hajnalán, hogy a férje később ki tudjon állni a garázsból a kocsijával. Nyáron ő az, aki pakolja az őszre, télre rendelt tűzifát a helyére. Ő nyírja a füvet, fákat, ő rendezi a kertet. A férje egy gazszálat nem tenne arrébb, és mindenre az a kifogása, hogy "ő fiú", neki semmihez nem kell otthon érteni. Meg hogy ő komoly szellemi munkát végez, anyám meg csak gyerekekre vigyáz és ül egész nap amúgy is (középiskolai tanárnő az anyám, a férje ügyvéd). Otthon sokáig semmire nem adott pénzt, anya fizette 1/1 a rezsit, ilyen olyan kiadásokat, mert hogy a ház anyáé, és akkor állja ezeket ő... Akkor méltóztatta odaadni a fogyasztás ráeső részét, mikor én egyetemre mentem és így anyukám kiadásai azért nagyobbak lettek (tandíj, albérlet stb). De ott is ezen hisztizett hetekig, hogy miért fele-fele fizetik a rezsit, mikor én havi két hétvégét otthon töltök és folyatom a vizet, égetem a villanyt...

10 éve derült ki, hogy mindemellett meg is csalja anyát. Az elején még titkolta és tagadta, de egyértelmű bizonyítékok voltak. Utána már csak annyit mondott, amikor anya felhozta, vagy próbált beszélni vele erről, hogy hagyja már békén, ő fáradt ehhez, meg hogy nem igaz, hogy anyám nem unja a témát... Azóta külön is alszanak, de nem hagyta ott anya.

Akkor azt mondta, hogy azért nem, mert a fizetéséből nem tudta volna fenntartani az életünket, én akkor kerültem gimibe és nem akart egyedül maradni egy kamasszal, meg azt hitte, a megcsalásos sorozatnak vége (több nő is volt). Nem lett, rá pár évre ismét lebukott, akkor is kérdeztem, miért nem akar válni és mondta, hogy miattam, mert én az egyetem miatt annyiba vagyok neki, hogy amennyi pénze maradna, abból nem jönne ki a hónap végéig (azért a megcsalások után anyukám kisebb-nagyobb összegeket "leakasztott" róla). És hogy majd ha lediplomázok, rendben lesz az életem, akkor dobja ki...

Már 2 éve végeztem, a nagyszüleimtől kaptam egy szép kis lakást, apukámtól autót. Dolgozom, eltartom magam.

Ennek ellenére az anyám még most is a férjével él, esze ágában sincs elválni. Mert hogy 53 évesen már mihez kezdjen egyedül, elvannak ők otthon egymás mellett, néha egészen szórakoztatja, ahogy üvöltözik otthon a férje. De semmi szórakoztató nincs benne, hanem ijesztő. Legutóbb, mikor ott voltam, úgy üvöltözött, hogy csukott ajtók és ablakok mellett is hallották a szomszédok. Az egyikkel jóban vagyok, másnap megkérdezte, hogy amúgy nálunk minden rendben van-e, mert heti szinten így zeng az utca... Én meg égtem, hogy ja, vannak ennél cifrábbak is otthon.

Anyám tényleg 15 éves koromtól kezdve minden héten elmondta, hogy ez miattam van így, miattam nem tudja ott hagyni. Egyetemen ha egy vizsgám nem sikerült, akkor is ezt hallgattam, hogy ezzel vele szúrok ki, ő él miattam egy pokolban otthon. Most is 1-1 nagyobb vita után mondja, hogy őt ez az ember fogja a sírba tenni, biztos rákos lesz miatta előbb, vagy utóbb és hogyha csak meghallja a kocsiját a ház előtt, már rosszul van.