Az anyám miért engem okolt azért, amiért nem válhatott el? Ma megtehetné, mégsem.
4 éves koromban ment férjhez a nevelőapámhoz. Az elején még nem voltak bajok vele, vagy a házasságukkal, de ahogy telt az idő, és kezdődött nála a kapuzárási pánik, úgy jöttek elő a különböző problémák. Igazából otthon a verésen kívül minden volt/van.
Teljesen nárcisztikus, üvölt a legkisebb "probléma" miatt (pl. ha merül a távirányítóban az elem, és nem működik, simán szétveri az ágy támláján ahelyett, hogy a konyhában keresne elemet). Csak saját maga a fontos számára, nála hiúbb ember szerintem kevés van.
Anyát semmibe veszi, cselédnek tekinti és sajnos anya úgy is viselkedik. Dolgozik, mellette otthon minden nap főz, mos, takarít. De a főzés alatt ne egy gyors ebédet, vagy vacsorát értsetek, hanem rendes háromfogásos menüt, mert hogy a férje nem szereti a szendvicset vacsorára... Telente havat lapátol hajnalok hajnalán, hogy a férje később ki tudjon állni a garázsból a kocsijával. Nyáron ő az, aki pakolja az őszre, télre rendelt tűzifát a helyére. Ő nyírja a füvet, fákat, ő rendezi a kertet. A férje egy gazszálat nem tenne arrébb, és mindenre az a kifogása, hogy "ő fiú", neki semmihez nem kell otthon érteni. Meg hogy ő komoly szellemi munkát végez, anyám meg csak gyerekekre vigyáz és ül egész nap amúgy is (középiskolai tanárnő az anyám, a férje ügyvéd). Otthon sokáig semmire nem adott pénzt, anya fizette 1/1 a rezsit, ilyen olyan kiadásokat, mert hogy a ház anyáé, és akkor állja ezeket ő... Akkor méltóztatta odaadni a fogyasztás ráeső részét, mikor én egyetemre mentem és így anyukám kiadásai azért nagyobbak lettek (tandíj, albérlet stb). De ott is ezen hisztizett hetekig, hogy miért fele-fele fizetik a rezsit, mikor én havi két hétvégét otthon töltök és folyatom a vizet, égetem a villanyt...
10 éve derült ki, hogy mindemellett meg is csalja anyát. Az elején még titkolta és tagadta, de egyértelmű bizonyítékok voltak. Utána már csak annyit mondott, amikor anya felhozta, vagy próbált beszélni vele erről, hogy hagyja már békén, ő fáradt ehhez, meg hogy nem igaz, hogy anyám nem unja a témát... Azóta külön is alszanak, de nem hagyta ott anya.
Akkor azt mondta, hogy azért nem, mert a fizetéséből nem tudta volna fenntartani az életünket, én akkor kerültem gimibe és nem akart egyedül maradni egy kamasszal, meg azt hitte, a megcsalásos sorozatnak vége (több nő is volt). Nem lett, rá pár évre ismét lebukott, akkor is kérdeztem, miért nem akar válni és mondta, hogy miattam, mert én az egyetem miatt annyiba vagyok neki, hogy amennyi pénze maradna, abból nem jönne ki a hónap végéig (azért a megcsalások után anyukám kisebb-nagyobb összegeket "leakasztott" róla). És hogy majd ha lediplomázok, rendben lesz az életem, akkor dobja ki...
Már 2 éve végeztem, a nagyszüleimtől kaptam egy szép kis lakást, apukámtól autót. Dolgozom, eltartom magam.
Ennek ellenére az anyám még most is a férjével él, esze ágában sincs elválni. Mert hogy 53 évesen már mihez kezdjen egyedül, elvannak ők otthon egymás mellett, néha egészen szórakoztatja, ahogy üvöltözik otthon a férje. De semmi szórakoztató nincs benne, hanem ijesztő. Legutóbb, mikor ott voltam, úgy üvöltözött, hogy csukott ajtók és ablakok mellett is hallották a szomszédok. Az egyikkel jóban vagyok, másnap megkérdezte, hogy amúgy nálunk minden rendben van-e, mert heti szinten így zeng az utca... Én meg égtem, hogy ja, vannak ennél cifrábbak is otthon.
Anyám tényleg 15 éves koromtól kezdve minden héten elmondta, hogy ez miattam van így, miattam nem tudja ott hagyni. Egyetemen ha egy vizsgám nem sikerült, akkor is ezt hallgattam, hogy ezzel vele szúrok ki, ő él miattam egy pokolban otthon. Most is 1-1 nagyobb vita után mondja, hogy őt ez az ember fogja a sírba tenni, biztos rákos lesz miatta előbb, vagy utóbb és hogyha csak meghallja a kocsiját a ház előtt, már rosszul van.
Velem amúgy normális, vagyis próbálja türtőztetni magát. Bár mióta elköltöztem tőlük 18 évesen, egyre ritkábban járok "haza". Eleinte még kéthetente mentem, utána havonta, most olyan 2-3 havonta vagyok ott szombat, vasárnap.
Egyszer kiabált velem nagyon, vagyis nem velem, hanem az anyámmal, miattam.
Mert 14 éves koromban szerettem volna anyukámmal nyaralni menni, és ezt a férje előtt mondtam, vagyis megkérdeztem tőle, hogy a mi nyaralásunkkal mi lesz. És ott eldurrant a férje agya, hogy hogy gondolhatom én, hogy engem az anyám nyaralni visz, mikor egy lusta tetű vagyok, aki semmit nem csinál (14 éves, 8.-os diákként ugyan mit kellett volna a tanuláson kívül?). És hogy hogy gondolhatok én arra, hogy az egészéves semmittevésem után még nyaralni is fogok... Ezt cifrázta fél órán át, én az első hangos szónál felvonultam sírva a szobámba. Viszont az egészet felvettem az ajtómban állva (az közvetlenül a lépcső mellett volt, ő meg lent ordibált és szidott, elhordott mindennek egy ártatlan kérdés miatt). Még aznap délután lejátszottam az apámnak. Ő utána hazavitt és kihívta a ház elé a nevelőapámat, és elmagyarázta neki, hogy legközelebb kivel tárgyaljon ilyen hangon, ilyen stílusban. Utána bocsánatot kért tőlem, meg magyarázkodott, hogy ő csak feszült volt, mert egész nap dolgozott és hogy neki nem velem van baja, csak hogy már ő is menne nagyon valahová nyaralni, meg így úgy.
De utána ezt megmutattam a nagyszüleimnek is, mert nekik korábban bármit meséltem erről az egészről, nem hitték el, meg hogy én csak felnagyítom (anyám mondta ezt mindig előttük). Ők konkrétan rákérdeztem, hogy megütött-e már engem, vagy anyát valaha, rá sem ismertek. Mert ha más rokonok is ott voltak, vagy barátok, akkor mintha kicserélték volna a nevelőapámat. Nevetett, viccelődött, próbált laza lenni. Ha én bármi olyat kérdeztem/mondtam, amiért otthon a négy fal között kiabált volna, mások előtt csak nevetett, meg hogy "majd otthon még megbeszéljük". Szóval mások előtt teljesen más.
válasza:mikor én egyetemre mentem és így anyukám kiadásai azért nagyobbak lettek (tandíj, albérlet stb).
Ha az anyám ilyen helyzetben él, a lelkem kiteszem, hogy állami helyre jussak be, és nem albérletben urizálok, miközben ő megalázkodik, hogy fizesse a dolgaimat.
Ezen már nem lehet változtatni. De nem egyedül állta az életemet, apám is bőven adott bele. Szóval ha el is vált volna akkor, nem halt volna éhen otthon.
De mivel a mai napig semmilyen lépést nem tesz azért, hogy elváljanak, valószínűleg ha állami helyem van és két állásom, mellette kollégiumi szobám, akkor sem vált volna el.
válasza:Hát a nevelő apád sem hivatásból ügyvéd. Amugy anyukád amiket mondott neked, ugye tudod, hogy ez nem igaz. Nem a te felelősséged. Ő választotta. Én azt nem értem, ha a nagyszüleid tudtak neked házat venni ajándékba, akkor ott is tudta volna a nevelőapádat hagyni, emiatt ne haragudj, de ösztönösen megfordult a fejembe, hogy ez a kérdés sem valós. Bár nem tudjuk, hogy a nagyszüleid melyik oldali nagyszüleid, az anyai vagy a vér szerinti apukád szülei. Mert akkor ugy már másabb, de pl. ha otthagyta volna, akkor ezek alapján a nagyszüleid is tudtak volna segíteni az egyetemi tanulmányaidban. Az egyetem ezek alapján csak kifogás. Amúgy nem úgy van, hogy az első egyetem államilag finanszírozott? Vagy már az elsőért is fizetni kell?
Anyukád patt helyzetben érezte és érzi magát, ami elképzelhető hogy teljes mértékben igaz is és ki van szolgáltatva a nevelőapádnak magyarán nem tudja,hogy kéne szakítania nevelőapáddal.
Az semennyire sem szórakoztató,hogy egy ügyvéd szakmájú úgy viselkedik mint egy rabszolgahajcsár.
Lehet anyukádnak segítségre lenne szüksége. Talán nem meri otthagyni, hiszen a nevelőapád ügyvéd kapcsolatokkal. Erre nem gondoltál? Lehet mondott neki valamit anno a nevelőapád ami megakadályozza abban, hogy helyesen cselekedjen.
Szomorú ilyet olvasni, hogy egy emberi jogokért küzdő ember ilyen.
válasza: válasza:Apukám oldaláról lett a lakás vásárolva. Örökségből.
Az autót az apám vette, nem a nevelőapám. Rám az anyám férje sosem költött, vagy ha mégis nagyritkán, azt biztos utána hetekig hallgattuk.
Szép lenne, ha mindenkinek fizetnék az első diplomáját... Ma már ez nem így van, pontszámok vannak. Én olyan helyre jelentkeztem, ahová elég magas pontszám kellett volna ahhoz, hogy államilag finanszírozott legyek (440 feletti, az biztos, de pontosan már nem tudom).
Most légyszi ne engem állítsatok már be a rossznak...
Én mondtam anno az anyámnak, hogyha tényleg ez tartja vissza, akkor átmegyek levelezőre és mellette dolgozom majd. Nem hagyta, nem akarta, mert hogy kibírja, az első legyen a tanulás, inkább azon dolgozzak, hogy időben lediplomázzak.
Ez van, ezen már nem lehet változtatni. Ne azon rugózzatok már, hogy én albérletben laktam.
válasza: válasza:Igy világos, nem volt egyértelmű, mert irtad ugyan, hogy az apukád, de egybefolyt az egesz szoveggel, ahol csak a neveloapadrol irtal, nem vettem eszre a valtast bocsi.
Ugy oké, hogy elfogadtad a vérszerinti apukadtol az autot. De ezek alapjan apukad is es nagyszuleid is tudtak volna segíteni.
En nem mondtam, hogy rossz vagy, csak jeleztem hogy az a resze bizonytalanito volt, így hogy kifejtetted így mar vilagos. Akkor nem volt meg a pontszamod ezek szerint.
Hat te mindent megtettel jelezted, hogy levelezon folytatnad es mellette dolgoznal is. Szerintem apukad es a nagyszulok is tudtak volna segíteni, ha anyukad otthagyta volna a neveloapad.
De nem meri valamiert, sanszos hogy sakkban tartja valamivel. Es ezt anyukad nem tudja kezelni es ezert mondja amit mond tehetetlen duhbol ami termesztesen nem fer veled szemben, te nem tehetsz errol. De ezt mar irtam. Anyukadnak kell elhataroznia magat, de ezert teged nem okolhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!