A szüleim hozzáállásához vezethető vissza a nulla önbizalmam?
Amióta az eszemet tudom a szüleim másokkal mindig elnézőbbek voltak, mint velem. Folyamatosan úgy állítják be az eseményeket, mintha én lennék mindig a negatív szereplő, aki elront mindent. Legutóbb történt, hogy az egyik unokatestvéremnek születésnapja volt és én kategorikusan kijelentettem, hogy nem köszöntöm meg, mert ő évek óta sz.rik a fejemre, annyit nem bírt egyszer sem írni, hogy isten éltessen. Erre jön a nagy okosság a szülők részéről, hogy én mindig mindenkit leépítek magam körül és amúgy is nekem is biztos “jól” esne, ha az unokatestvérem nem köszöntene meg. Mondtam, hogy igen, pont ez a problémám, hogy ő se köszönt engem, de ezt se értették meg, én vagyok a rossz.
Következő eset, távoli rokonnak összejött egy párkapcsolat és anyukám ódákat zengett vendégségben róla, hogy egy ilyen szép lány, mint a rokon hogy is nem talált eddig párt, meg milyen gyönyörű. Ezzel szemben nekem olyanokat hajtogat, hogy nézzek már magamra, meg örüljek, ha majd valaki szóba áll velem.
Másokra olyan büszkék tudnak lenni a szüleik, engem meg mindig alábecsülnek, aminek úgy érzem meg is van az eredménye, mert nagyjából dupla nulla az önbizalmam, sosem érzem azt, hogy elég lennék vagy elég lenne az, amit csinálok. Szinte sóvárgok azután, hogy valaki őszintén megdicsérjen engem, de ha meg is esik, akkor sem hiszem el igazán, hogy engem tényleg meg lehet őszintén dicsérni. Mit gondoltok?
/Azt azért hozzáfűzném még, hogy egy teljesen normális ember vagyok, nem valami lezüllött, akire emiatt mérgesek a szülei/ Mindig az ért valamit, amit más csinált, amit én csináltam, az olyan természetes volt.
13-as vagyok, tudod, ahogy Gandhi mondta:"legyèl te a vàltozàs".
Szülőket megvàltoztatni nem lehet, de mi vàltoztathatunk :).
Elköltözöl és csak sátoros ünnepekkor keresed őket, illemből. Ennyi. Enyémek sem jobbak, ha ez számít. Soha nem néztek ki belőlem semmit, amit meg elértem, az nem volt nekik jó, lekicsinyellték.
Felnőtt ember tudhatná, hogy a köszöntés kölcsönösségi alapon megy. Minek köszöntgessem azt, aki engem soha? H.lye vagyok én? :D
Attól meg, hogy szép vki, még nem biztos, hogy annyival boldogabb.
Na most tuti le leszek pontozva :D
Miért nem köszönt meg az unokatesód? Régen jó volt a kapcsolatotok? Lehet tényleg érdemes volna NÉHÁNY dologban tükörbe nézni. Elhiszem, hogy fáj a kritika, de OLYKOR jogos.
Hogy téged rondanak tartanak a szüleid, az elég gáz. Nekik. De lehet nem vagy ronda, csak igénytelen? Én tesóm is az, gyakrabban is moshatna hajat, vágathatná, télen-nyáron vastag, hosszú farmer, acélbetétes cipő, 40 fokban póló + farmer dzseki... Hát tényleg nem is néznek rá a lányok. Lehet valami ilyesmire célozgatnak nem túl finoman és udvariasan a szüleid??? Mert nem hiszem, hogy bányarém vagy. Na nem mintha közük lenne ahoz, hogy jársz-e valakivel vagy sem.
Igen ebből fakad. Sajnos sokan nem fogják ezt megérteni, hisz nem ebben nőttek fel, de egy gyereknek igenis igénye van a szeretetre, dícséretre egy szülőtől, és nagy dologként éli meg ha nem kapja meg.
Nem tudod csak úgy leszarni, nem foglalkozni vele, mikor valamire igenis igényed van.
Szerintem olvasd el a Mérgező szülők könyvet.
Vannak ilyen teljesítény- meg látszatmániás szülők, én is ilyen családból jövök. Kicsit nyomasztó tud lenni, de idővel úgyis a saját eredményeid alapján fogod megítélni magad, ez is a felnövés egyik eleme. Szokj hozzá, hogy ez ilyen, senki sem tökéletes.
Ja, és aligha fogod meggyőzni őket vitatkozással :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!