Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Tényleg én vagyok a hibás...

Tényleg én vagyok a hibás ebben az egészben?

Figyelt kérdés
Annyira utálok hazajönni. Sosem éreztem magam jól a családomban. Azt sem értem miért kellett megszülessek, ha ennyire nem szeret és nem támogat senki, úgy érzem a legszívesebben megszöknék innen vagy öngyilkos lennék. Annyit szenvedtem már. A szüleim nem igazán tudtak támogatni, anyám eladói fizetéséből nőttünk fel, miközben apám ivott. Néha apámnak is eszébe jutott, hogy hát ő mégis apa, akkor pár órát tudott kedves lenni és még ő volt fellázadva, ha nem beszéltem vele szépen ( ittas állapotban sokat bántott verbálisan, nulla önbecsülésem van azóta is és utálom a férfiakat, soha nem akarok senkit, nem fogom kitenni magam ennek). Elit gimibe jártam, hatalmas kissebségi komplexusom volt, turis ruhákba jártam és egy félig elszakadt táskába, amit mindig meg kellett varrni, közben történt egy balesetem is, annyira összetörtem, annyira hiányzott, hogy valaki szeressen, de annyira távol voltunk a szüleimtől érzelmileg. A szüleim csak akkor voltak büszkék rám, ha maximális teljesítményem volt, állandó megfelelési kényszerem van. Azóta eltelt pár év, elköltöztem, egyetem miatt, de nem sikerült megbírkózni a sok lelki teherrel, nem tudtam végigcsinálni az egyetemet, covidkor hazaköltöztem, gondoltam belehalok, azóta elkezdtem megint az egyetemet, de nem bírom lelkileg, már nem járok, senki nem tudja(belül haldoklok), ez az egyetlen ugródeszkám, hogy kikerüljek innen, de nem tudom megcsinálni.Lassan elfogy az anyagi megtakarításom. Nem akarok visszaköltözni, közben mindig balhé van, ha hazalátogatok. Anyám és nagyanyám még mindig gyerekként kezel, mindig korlátozni akarnak, mindent tudni akarnak, nincs életem. Hazajövök, hogy anyám jól érezze magát, mert hiányzok neki, de nem beszélünk és nekem nincs is ígényem rá, nem tudom mit oszthatnák meg vele és úgy érzem evvel már rég elkéstünk, hogy a miénk igazi anya-lánya kapcsolat legyen, soha nem volt az. Mégis én vagyok a bunkó, hogy nem osztok meg semmit, bezzeg más mennyi mindent megoszt, még ilyenkor is máshoz vagyok hasonlítva. Ha néha elmondtam az igazat, hogy úgy érzem soha nem szerettek, akkor kiborultak és azt mondták hálátlan vagyok. Tényleg úgy érzem nem szerettek, nem támogattak sem lelkileg, sem anyagilag(amit megértek, nem volt honnan), de szükségem lett volna arra, hogy szeressenek, és baromira irigylem azokat, akik megkapták ezt a szeretetet és támogatást mert igazán ezek az emberek tudnak teljes életet élni és ezek tudnak boldogulni. Fogalmam sincs, hogy szabaduljak innen, nem akarom őket megbántani, de nem bírok így élni. Én vagyok a hibás, hogy ilyenekt érzek? 24/L

2022. márc. 13. 10:32
 1/7 anonim válasza:
100%

Nem vagy hibás, hogy ilyeneket érzel.

Ha el akarsz költözni, de nem tudod miből, és nem tanulsz az egyetemen (megértem, hogy ilyen helyzetben lehetetlen elvégezni), akkor menj el dolgozni, akár a gyorsétteremben. Gyorsan meglesz az a pénz az albérlethez. És onnantól kezdve nem kell őket látnod, hallanod.

A családod nem egészséges!! Nem tudsz mi kezdeni velük, ha még azt se méltatták, hogy mit érzel. :( Sajnállak, kitartást kívánok! <3

2022. márc. 13. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
82%

"Annyira utálok hazajönni."


Eddig olvastam. A többi olyan mindegy. Ne menj haza. Nem agysebeszet.

2022. márc. 13. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 CsillaIrisz válasza:
100%

A saját életünkért egy idő után mi vagyunk a felelősek. A gyerekkorodért nem tudsz felelősséget vállalni, mert ott még a szüleidé a felelősség. Azonban onnantól, hogy felnősz, már a saját életed neked kell irányítanod. Mit jelent ez? Felnőttként eldöntheted, hogy hol élsz, mit gondolsz, mit érzel, mit dolgozol...

Ha örökké rosszul akarod érezni magad, akkor megteheted. Ha örökké szenvedni akarsz, akkor megteheted. Viszont ha nem akarsz, akkor nem kell. A boldogság egy döntéssel kezdődik: nem akarok többé szenvedni.


Kezdj el foglalkozni magaddal! Keresd meg önmagad, ki vagy te? Mit akarsz az életben? Így akarsz élni egész életedben? Ezeket az érzéseket akarod érezni egész életedben?

Az első lépés az, hogy figyeld meg magad - miért ezeket érzed? Biztosan igazak? Biztosan nem szerettek? Szerettek a maguk módján? Hogyan fejezhető ki egyáltalán a szeretet? Vannak erre szabályok? Mi a szeretet? Neked mi a szeretet?

Ezután jó lehet egy terápia, hogy a múltadat feldolgozd és elengedd - a szüleid miért így viselkednek, miért ezt mondták, miért így cselekedtek.

Mit tanítottak nekik? Milyen korban nőttek fel?

Azután fel kell építened önmagad, ki szeretnél lenni? Mit szeretnél csinálni? Milyen életet akarsz élni? Hogyan akarod élni?

Majd pedig gyakorolni kell az új énedet. Gyakorlás nélkül nem megy, és egy darabig még rossz lesz, amíg át nem fordul a viselkedésed az új, sokkal jobb éned viselkedésévé.


Persze a múlt feldolgozása és a jövőd építése párhuzamosan is történhet. A lényeg az, hogy tudd, hogy bármit elérhetsz és bármi lehetséges. A tudatod szab csupán határt.

Kezd el saját magad definiálni: youtubeon találsz rengeteg infót, Almási Kitti, Szabó Péter, Bagdi Emőke, Soma, A.J. Christian, Chong An Sunim, Halász Alexandra, Egedi-Kovács Melinda. Kezdésnek, a teljesség igénye nélkül, ezek mind ingyenesek és magyarul vannak. Találd meg azokat, akik neked tudnak segíteni.

Könyvek közül Coelho remekül feldolgozza a témákat kedves történetekben, például a Veronika meg akar halni, vagy az Alkimista. L.L. Hay: Éld az életed könyve volt az első, mit 20 évesen olvastam és megváltoztatta az életem. Tudományos szempontból: Joe Dispenza: Engedd el önmagad. Könyvtárba fillérekért beiratkozhatsz, nem kell mindent megvenned.


Önismeretnek hívják ezt az utat. A lényege benne van a szóban, ismerd meg magad, és haladd meg önmagad, azáltal hogy fejlődsz. A szenvedés ugyan is nincs kőbe vésve és mindenkinek megadatott a boldog élet.

Kívánom, hogy találd meg a saját utad és élj olyan életet, amilyet valójában megérdemelsz és szeretnél élni!



(és hogy mire föl mondom ezt? A gyerekkoromban éheztem, pontosan 62x költöztünk, nem volt apám, sokszor voltam depis, ezért érzem, hogy mit érzel. Amikor elkezdtem járni az önismeret útját, akkor kezdett kinyílni a világ és megváltozott az életem.)

2022. márc. 13. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
51%

Őszintén? Igen, felnőttként már te vagy a hibás, ahogy előttem is írták.

Gyerekként nyilván nem tehetsz semmit, de amint felnőtt vagy, rendezheted a saját életedet. Munka, pénz, költözés, albérlet. Gondolom arra az a kifogás, hogy te elit egyetemi vágyakkal nem fogsz gyorsétteremben gürizni. Pedig egy idő után már nagyon gyerekes a szülőket okolni a sikertelenségért. Ők már nem változnak. Egy idő gyerekes mindenért őket okolni.

2022. márc. 13. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
Tenni tehetsz h javuljanak a dolgok.
2022. márc. 13. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
100%

Nem te vagy a hibás, abban amit kaptál gyerekként.

De sajnos ez mellékes, a jövődet illetően.

Igen, negéz ezzel a háttérrel,innen szép nyerni.

A kor amiben vagy viszont ezektől függetlenül mindenkiből előhoz valami hasonló öngyilkos sötét kevet.

Ezt válaszd le. A lelki tartásodat kell helyrehozni. Az egyetem teljesítése sokat segítene ebben.

Ezzel foglalkozz.

2022. márc. 14. 06:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 Senior Séf ***** válasza:
63%
Az a hülye Nap is csak a hülye szüleid miatt kel fel minden reggel.
2022. márc. 15. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!