A lányommal eléggé eltávolodtunk, mit tehetek?

Hagyd békén.

Én is ilyen voltam kamaszként, teljesen introvertált, írtam, olvastam, zenét hallgattam.

A beszélgetés kimerült félórában max.

Most meg akikkel jól érzem magam, azokkal nyitott vagyok, családdal is.

Szia,megpróbálhatnád esetleg a családterápiát.

Az sokkal jobban összehangolna titeket, legalábbis szerintem.🙂

Én is mindig hordom az okosórám. Akkor van értelme, ha 0-24-ben rajtad van, monitorozza a pulzusodat, az alvásodat, cseszeget, ha már egy ideje semmit sem csináltál, csak ülsz vagy fetrengesz, szóval szórakoztató cucc.

Közös étkezésnél kérdezd meg, hogy látott-e mostanában érdekes filmet, sorozatot, olvasott-e jó könyvet, vagy talált-e valami érdekes cikket a neten.

Egyébként hasonló cipőben járok, csak én felnőtt "gyerek" vagyok, már jó ideje messze élek édesapámtól, és munka miatt ritkán tudom látogatni, telefonon meg ő nem tud ugyanúgy beszélgetni, mint élőben, és távolodunk el. Nagyon szeretem, és tudom, hogy ő is szeret engem, de pl. most volt a születésnapja, és bajban voltam, hogy mit küldjek neki, ami nem sablonos, és boldoggá is tenné, mert fogalmam sincs, mi köti le. Mi legalább politikáról tudunk beszélgetni, ha hazamegyek hozzá - de olyankor én is olyan vagyok, mint a lányod, egy idő után be kell mennem a szobába, mert már nincs kedvem tovább beszélgetni, megszoktam már, hogy egyedül élek, aztán csak másnap látnak a reggelinél.

Ami még eszembe jutott, kamaszkoromban sokszor előfordult, hogy elmentem szórakozni, megkérdezte másnap apám, hogy milyen volt, és nagyon szerettem volna elmesélni neki azokat az abszurd, vicces sztorikat, amik részegen történtek velünk, de nem mertem, mert féltem, hogy mit fog szólni arra, hogy ittam. Akkoriban vált hobbimmá az írás, azt se mertem megmutatni neki, mert féltem, hogy majd nem érti, vagy leszólja. Ezt csak azért hoztam fel, mert én még emlékszem, milyen volt kamasznak lenni, teljesen természetes szerintem, hogy most magába zárkózott, de ha őszinte érdeklődéssel találkozik, biztos nem fog kizárni, és ha beavat az életébe, és arra megértően reagálsz, akkor még több dologba fog beavatni. Esetleg, ha te is úgy érzed, akkor mondd neki, hogy nyugodtan hívja át a barátait, szívesen megismernéd őket. A legjobb barátnőm már felnőttkorában javított a viszonyán a szüleivel, és épp ez segítette őt hozzá, hogy a szülei, akik egész kamaszkorában nem engedtek barátokat a házba, azt mondták, hogy hívjon minél több barátot szüretelni. Elszállásoltak, etettek-itattak minket, meg akartak ismerni minket, azokat az embereket, akikkel a barátnőm az ideje nagy részét töltötte, és láttam rajta, hogy ez jól esik neki.