Megőrjít már ez az állapot. Mégis mi ez?
21 éves lány vagyok, apámmal nőttem fel. A mai napig vele élek. Apám személyisége olyan, mint ha egy 16 éves tini lenne. Iszonyatosan szarkasztikus, folyamatosan csúfolódik mindenen, mindenkin, ott köt bele az emberbe ahol csak tud. Viszont SOHA nem emelt kezet vagy mondott rám akár csak egy csúnya szót is. Ha megbüntetett, azt azzal tette hogy szarkasztikus megjegyzéseket vágott a fejemhez (amik nem tudom miért, de nagyon megbántottak mindig is), vagy a bizonyos ,,csenddel verést" alkalmazta.
A háttere a helyzetnek ez lenne. Na, most az a helyzet hogy nem tudom hogy ebből hogyan alakulhatott ki nálam az, hogy képtelen vagyok mellette élni. Úgy értem, ha ő valakire egy rossz megjegyzést tesz, onnantól kezdve azt az embert én is elkezdem megutálni, akármennyire is szerettem előtte. Most éppen emiatt vagyok bajban. Elkezdte mondani, hogy a kolléganőm milyen életképtelen. Most az agyam azt a szerencsétlen lányt mint ha elkezdte volna megutálni, észreveszem magamon is, hogy mikor a kolléganőhöz szólok, egyre flegmábban teszem és gyűlölöm magam miatta, mert az a szegény lány tényleg nem vétett semmit azon kívül, hogy egy életunt flegma 50 éves leszólta a háta mögött. De egyszerűen most már mindig mikor ránézek arra a lányra, apám mondatait játssza vissza az agyam. És ez így van mindenki mással is akit valaha megszólt, egy csomó barátom elvesztettem miatta.
A másik, hogy próbálok apámnak megfelelni. Soha nem káromkodok előfte, soha nem mondok a nézeteivel ellenes dolgot, soha nem beszélgetek az ismerőseimmel telefonon itthon, nehogy véletlen hallja. És utálom, hogy ezt teszem, tényleg. De nem tudom rávenni magam, hogy ne tegyem, mert annyira félek, és nem tudom mitől.
Mióta az eszemet tudom küzdök ezzel a gonddal, de most az I-re a pontot a kolléganőm esete tette. Szeretném tudni mi ez, van-e ennek a jelenségnek vagy mentális berögzültségeknek akármilyen neve, meglehetne-e ezt valaha szüntetni?! Úgy érzem megbolondulok. Nincs annyi pénzem, hogy elköltözzek, mielőtt jönne egy olyan válasz. És kérlek, tényleg csak olyan válaszoljon akinek van akár valami halvány lila ötlete, hogy mi lehet ez. Vagy hogy hogyan lehetne ezt megszüntetni, mert elegem van.
1-es, 3-as, 8-as
Ne égessétek már magatokat és ne toljátok már fullba a kretént, legyetek oly szívesek :D
8-as, neked mégis mi bajod van? Komolyan kérdezem. Persze, hogy nem rossz otthon, írtam én a kérdésemben, hogy elakarok költözni otthonról, mert annyira rossz? Arra kerestem a választ, hogy milyen mentális háttere lehet a dolognak amit apámmal megélek. Az apámmal való kapcsolatom sem olyan rossz, csak van ez az árnyoldala amit nem értettem.
Külön le is írtam a kérdésemben, hogy csak olyanok válaszoljanak, akiknek van ötlete mi lehet ez. De a válaszolók némelyike külön elkezdett azon pattogni, hogy én miért élek 21 évesen otthon. Mint írtam, anyagiak miatt, és ha ennyire tudni akarjátok, igen, nincs pénzem albérletre, mert olyan fizetésem van, amiből nem tudok csak úgy kidobni 50-120ezret. Semmi hasznos válasszal nem is szolgáltatok, csak szeretettetek volna belém kötni. Ennyi.
Mindenki másnak pedig köszönöm szépen! :)
Nem kell neked sehova költöznöd, ha nem tudsz vagy nem akarsz!
Annyit kellene magadban tudatosítani, hogy felnőtt vagy, lehet saját véleményed, amiről adott esetben lehet vitát nyitni (nem veszekedést!) és érvekkel meggyőzni a másikat.
Nem írtál részleteket az apád által életképtelennek titulált kolléganőről, így aztán nem tudjuk, hogy tényleg életképtelen e?
Ha az, akkor addig is az volt és ezt valahol te is tudtad eddig is.
A hibát kizárólag abban látom, hogyha apád kimondja valakiről az általad is tudott igazságot, te megváltoztatod a viselkedésedet az illetővel szemben, mintha nem lenne önálló véleményed.
Ha meg szerinted nem az, mint aminek apád véleményezi, akkor merjél kiállni a saját igazad mellett, ahogy írtam az előzményben, érvekkel!
Nálunk is ez volt, a szüleim erős kritikai érzékkel rendelkező, erős egyéniségek voltak, az ő igazságuk volt az én igazságom is, míg ki nem alakult a saját személyiségem, azaz felnőttem.
Ameddig neked nem lesz saját ítélőképességed, amiért ki is mersz állni apáddal szemben, vagy az élet bármely területén, addig nem vagy felnőtt, akárhány éves is leszel.
De most mi abban a bántó, hogy azt mondjuk, 21 évesen költözz el egy pesszimista ember mellől?
Én is ennyi voltam, mikor leléptem. Nem problémáztam, hanem összecuccoltam egy lakótárssal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!