Mit csináljak? Halálra idegesítenek a szüleim.

ób+

jövőre már nem tini leszel:) szóval az elköltözés amire kilukadnék én is. Megoldható? Nagyszülők, rokonok? Vagy továbbtanulás más városban, mellette meló? De ha kapsz kollégiumot minden gondod megoldódik hirtelen.

Addig is, ha van egy kis nyugi, kérdezd ki őket, hogy mit jelent a felebaráti szeretet, és, hogy minden ember egyenlő. Mit jelent az elfogadás, vagy a feltétel nélküli szeretet. Szépen elmondják, te pedig mikor melyik lesz a leghatékonyabb, a későbbi szekírozásodkor előveszed. Ezekre lenne még ötletem, de már fáradt vagyok.

Én ezekben azért olyan nagy kínzást nem látok. Gondolom eltartanak, mosnak, főznek rád, nagy kérés, hogy heti 1x elmenj velük egy 2 órás programra, meg hogy kitakarítsd a szobád?

Kivetnivalót a leírtak közül csak abban látok, hogy számon kérnek a sötét szoba miatt, bár ha naponta 8 órát gamerkedsz és csak kajálni jársz ki hozzájuk, még azt is megértem.

A felebaráti szeretetet te is gyakorolhatod, hogy megteszel olyat, amihez nincs kedved, azok kedvéért, akik gondoskodnak rólad.

Ha le se sz.rnak, csúnyán beszélnek veled, és éppen csak meghúzhatod magad náluk, az más, de ilyenekről nem tettél említést.

10-es, oké, akkor örülj, hogy a te szüleid normálisak voltak, és nem pl azzal teltek a "közösen töltött kötelező" beszélgetések, hogy burkoltam arra célozgatnak, hogy te milyen lusta, felelőtlen, életképtelen etc vagy.

De engem rendre lehlyéztek, amikor nézeteltérésünk akadt - értsd: nekem más volt vmnyem, mint az övék.

Miért füstölőzök a szobámban, miért hallgatok 11-kor zenét (fülesen) > mert ég a kislámpa.

Ha lekapcsoltam, akkor miért fekszek a sötétben, miért nem pontosan akkor takarítok, amikor ők mondják - mert 20 évesen egy nappal később aztán nem ér rá...

És ezekből volt kismillió, úgyhogy én amint tudtam leléptem, mert ez szerintem gáz és csak felesleges cs.szegetés.