Anyám túl sokszor látogat meg, és nem veszi figyelembe amit kérek tőle. Mit kellene tennem?

Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha legközelebb mondanád hogy aranyos vagy de már főztem stb, nem kell teljesen kizárni az életedből mert sajnos nem lesz orokre ott hogy bekopogjon, kaját vigyen vagy felidegesítsen…próbáld meg heti 1re vagy kéthetente egyre csökkenteni..

De azért ezt lehet szépen is.

Üdv a felnőttek világában. Itt ezt úgy szokás, hogy nyíltan elmondod neki, amit ide leírtál. Persze, lehet, hogy besértődik, de ez van. Nem fog ezért vérbosszút esküdni és le fog nyugodni majd, de neked kell meghúznod a határokat, mert ez csak rosszabb lesz. Gondold el, ha lesz egy komolyabb kapcsolatod, és anyád ezt csinálja még akkor is: nagy eséllyel a lány nem fogja ezt jó szemmel nézni, de lehet, hogy elviselni se, és hát ki hibáztatná?

De nyilván elsősorban magadért kell tenned. A szülőknek néha ugyanúgy nehéz az elengedés, ahogy a gyereknek a leválás. Majd ő is belátja, hogy igazad van, és hagynia kell téged élni, de ehhez ki kell fejezned, hogy te mit akarsz.

"fennáll a sértődés veszélye"

Addig sem fog oda járni.

4-es vagyok.

"Esetleg mondd neki, hogy a kaja megromlik, jobb volt a régi rendszer, elég lenne a heti 2, annyit még meg bírsz enni, meg hogy neki sem kéne annyit fáradni úgy. Hátha rájön, hogy sűrűn látogat."

"Nem engeded be mindig. Úgy teszel, mintha nem lennél otthon."

"Megköszönöd hogy hozott, majd sajnálkozva elmondod, hogy még az előző sem fogyott el, valamint x y dolgokat nem szeretnél enni."

"az lenne a legegyszerűbb, ha legközelebb mondanád hogy aranyos vagy de már főztem stb".

Na, az ilyenekre írtam, hogy "célozgatás, szépítgetés és a forró kása kerülgetése nélkül". Már tudom is a fenti lagymatag kifogásokra a válaszokat. "jaj, ne szégyellősködj, nekem nem fáradság kisfiam", "hol voltál, nagyon megijedtem", "nem baj, azért én hoztam, ezt úgyis szereted".

Ha anyukád egy finom célzásból is értene, és ilyen egyszerű lenne leszerelni, rég nem lenne vele problémád. Ha kerek-perec megmondod neki, hogy nem kell a kaja, akkor is jönni fog a "dehát ez nem sok", "dehát ha már idehoztam" (talán még akkor is beállít vele, ha előre megmondod, hogy ne hozzon), "dehát töltött káposztád úgysincs". Nyilván nem véletlenül nézed ki belőle a sértődést, ismered már, tudod, hogy nem adja fel egykönnyen.

Úgy kell neki megmondani, tisztán, egyszerűen, világosan, ahogy van, ahogy ide leírtad. Minél kevesebb teret hagyni a "dehát"-nak és a szándékos nem értésnek. A sértődést meg túl kell élni, az nem a te hibád. Anyukádnak semmi baja nem lesz attól, ha nem főz annyit, nem visz csokit, meg nem megy minden másnap. Nem ártasz neki semmit, a sértődéssel csak túloz.

"Anya, felnőtt vagyok. De ha mindig átjárkálsz hozzám nem tudok önálló lenni. Légyszíves ne gyere a héten többet. Jövőhéten x napot átmegyek, mit szólsz hozzá?"

Sértődés lesz, be kell nyelni. Te a kicsi fia vagy. Vannak ilyen gyerek függő szülők.

A főbb kérdés az, hogy mit hiányol amit veled akar pótolni? Párja merre? Kutya-cica? Hobbi? Barátnők? Vagy bármi ami nem te.

"mindig hoz nekem valami "finomságot", csokit vagy üdítőt, holott külön kérem tőle, hogy NE. Rosszak a fogaim és hízékony is vagyok"

Voltam hasonló helyzetben. A konyhaasztalra kitettem egy kosarat, és abba tettem azokat a nasikat, csokikat, amiket kértem, hogy neeee, de mégis hozta. Két hét alatt olyan púposra megtelt, hogy amikor leültünk beszélgetni, a konyhaasztalra könyököléstől leborult egy-kettő a tetejéről.

- Jé, hát ezeket nem etted meg?

- Nem Anya, nem ettem meg. De mondtam előre, csak te nem akartad elhinni. Ne hozz többet, légyszives.

És nem hozott többet.