Van itt olyan, akinek nárcisztikus, bántalmazó szülei voltak?

Nálunk apám hamar lelépett, én pedig az anyám mellett nőttem fel, aki soha nem dicsért, nem biztatott, nem vigasztalt, viszont mindig kritizálta a teljesítményemet (soha semmi nem volt elég jó neki). A barátaimmal ellenséges volt, engem pedig próbált ellenük (és úgy általában mások ellen) hangolni. A saját hibáival és bűneivel a mai napig nem nézett szembe, emiatt viszont hatalmas mennyiségű feszültség gyűlt össze a lelkében, amit időről időre le kell vezetnie valakin. Nagyon sokáig rajtam vezette le, de az utóbbi években ezt már nem tudja megtenni, mert nem hagyom neki. Pszichológushoz nem hajlandó elmenni, mert ő tökéletes és szent, mindenki más viszont hülye és/vagy rohadék (de leginkább rohadék). Semmilyen, az életben jól hasznosítható tudást nem adott át nekem, kizárólag rossz példákat láttam tőle (például a konfliktuskezelése minősíthetetlen: ordibál, személyeskedik, csapkod, stb.). Ennek a "nevelésnek" meglett a következménye; nagyon nehezen haladok az egzisztenciális és a magánéleti dolgaimmal, de ezért természetesen csak én vagyok a hibás (esetleg mások), de ő mindent jól csinált. Egyetlen szóra képes dührohamot kapni és agresszíven viselkedni (egyszer például kirúgta a helyéről a szobám ajtaját...). Képtelen tiszteletben tartani mások véleményét, ízlését, szabadidejét, de vérig sértődik és dühöng, ha valaki nem az ő igényeit és kívánalmait lesi 0-24-ben, vagy mer nemet mondani neki. Továbbá semmi nem érdekli, csak az évtizedekkel ezelőtti sérelmeit magyarázza újra meg újra, és ha nem vagyok hajlandó milliomodik alkalommal is végig hallgatni, akkor én vagyok a rohadék. Természetesen megoldani a különféle problémáit nem tudja és nem is akarja (rengeteg lehetősége volt az életben, de mindegyiket durván elb@szta). Tehát nemcsak nárcisztikus személyiségzavara van, hanem súlyos depressziója is, valamint agresszív viselkedés és érzelmi labilitás jellemzi. Ezekről persze nincsen "hivatalos" papír, de évek óta járok pszichológushoz, akinek rengeteget beszéltem anyámról és azt mondta, hogy bár látatlanban nem diagnosztizálhat senkit, de az elmondottak alapján ő ezeket a szavakat használná anyámmal kapcsolatban.

A pszichológiának, önismeretnek, önfejlesztésnek (és persze magamnak) köszönhetően szép lassan kezdek kilábalni ebből az érzelmi pokolból, kezdem aktívan formálni a saját sorsomat. Mindezt tehát nem "önsajnáltatásból" írtam le. Pusztán a kérdésre válaszoltam.