Kinek volt jó kapcsolta az apjával?

A gond a kővetkező volt apámmal: nem rossz ember ő csak az édesanjának (nagyimnak) iszonyatosan rossz természete volt. És apám sajnos örökölte szinte az összeset. Emlékszem rá nagyon sokat sírt anyu miatta. Hisz sokszor bántotta szavakkal és az is szinte rendszeres volt, hogy (nem súlyosan) megverte. És mivel én rám ugyanaz jellemző mint apámra (mindketten anyánkra hasonlítunk kivül belül) engem is sokszor bántott szavakkal. Oly anyira, hogy még a mai napig értéktelenség érzéssel küzdök. Ez abba mutatkozik meg, hogy bebeszélem magamnak erre se arra se vagyok képes.

Aztán vita legtöbbször pénzen volt. Bár jó keresett, mégis sajnálta a pénzt kiadni. Ez én esetembe úgy mutatkozott meg folyamatosan vitatkoztunk, amiért mindennap fürödtem. Vagy ha kellett valami pl tusfürdő vagy boxer megkaptam szapan vagy fecske is jó hisz olcsóbb. Hiába magyaráztam el mi a gondom szapannal/fecskével.

Ruhát is legocskább helyekről engedte beszerezni hogy arra jó az ottani ruhák, hogy kinőd. Ha mentünk valahova haverokkal szégyeltek mutatkozni velem és igazából énis szégyeltem bárhova is menni. Úgy adott kölcsön mindig az egyik haver. (Szerencsémrecnagyából egyforna volt a méretünk( Az is fájó volt nem magyarázta el miért tilt ha tilt valamit. Sokszor azt kívántam bár az derülne ki róla, hogy nem a vérszerinti apám Hisz ezt is fejemhez vágta sokszor, hogy egy vérfertőző kapcsolat gyümölcse vagyok. (ez onnan pattant ki agyából mikor elvette apám anyámat anyám nevelő apjának fia apám unokatesojának udvarolt azt otthonunkba szált meg a "rokon" míg apám munkásszálón lakott Aztán ugye mit csinálhat kettesbe egy férfi és nő ,,,; szerintem nen kell ragozni)

Ahogy idősösödünk talán bölcsebbek is leszünk. Így jobban megértem apámat. Ő pedig igyekszik változtatni azért sok mindenen. Ebből pedig az alakult ki bár fáj sok minden, de rájöttem apám szereti mind három gyermekét maga módján hisz Felnevelt minket becsülettel

17-es Külső szemlélőként én úgy látom, hogy önvédelemből mosdatod a vétségeit, ami messze áll a kép komplex, felnőttebb megértésétől. A magatartásáért a felelősséget teljesen a nagyira hárítod, akitől szegény ember örökölte a rossz természetet, amit ennyi erővel a nagyi is csak örökölt valaki mástól. Még az anyád megverésért is mentegeted azzal, hogy kiemeled, hogy ugyan rendszeresen tette, de nem súlyosan. Mintha az a de lenne a lényeg, nem, ami előtte van!

Ha így könnyebb az a te dolgod, de látványosan torzítasz az egészen, ami nem feltétlenül segít a gyógyulásban.

Bocsánat 17-es vagyok mellé byomtam.

gond a kővetkező volt apámmal: nem rossz ember ő csak az édesanjának (nagyimnak) iszonyatosan rossz természete volt. És apám sajnos örökölte szinte az összeset. Emlékszem rá nagyon sokat sírt anyu miatta. Hisz sokszor bántotta szavakkal és az is szinte rendszeres volt, hogy (nem súlyosan) megverte. És mivel én rám ugyanaz jellemző mint apámra (mindketten anyánkra hasonlítunk kivül belül) engem is sokszor bántott szavakkal. Oly anyira, hogy még a mai napig értéktelenség érzéssel küzdök. Ez abba mutatkozik meg, hogy bebeszélem magamnak erre se arra se vagyok képes.

Aztán vita legtöbbször pénzen volt. Bár jó keresett, mégis sajnálta a pénzt kiadni. Ez én esetembe úgy mutatkozott meg folyamatosan vitatkoztunk, amiért mindennap fürödtem. Vagy ha kellett valami pl tusfürdő vagy boxer megkaptam szapan vagy fecske is jó hisz olcsóbb. Hiába magyaráztam el mi a gondom szapannal/fecskével.

Ruhát is legocskább helyekről engedte beszerezni hogy arra jó az ottani ruhák, hogy kinőd. Ha mentünk valahova haverokkal szégyeltek mutatkozni velem és igazából énis szégyeltem bárhova is menni. Úgy adott kölcsön mindig az egyik haver. (Szerencsémrecnagyából egyforna volt a méretünk( Az is fájó volt nem magyarázta el miért tilt ha tilt valamit. Sokszor azt kívántam bár az derülne ki róla, hogy nem a vérszerinti apám Hisz ezt is fejemhez vágta sokszor, hogy egy vérfertőző kapcsolat gyümölcse vagyok. (ez onnan pattant ki agyából mikor elvette apám anyámat anyám nevelő apjának fia apám unokatesojának udvarolt azt otthonunkba szált meg a "rokon" míg apám munkásszálón lakott Aztán ugye mit csinálhat kettesbe egy férfi és nő ,,,; szerintem nen kell ragozni)

Ahogy idősösödünk talán bölcsebbek is leszünk. Így jobban megértem apámat. Ő pedig igyekszik változtatni azért sok mindenen. Ebből pedig az alakult ki bár fáj sok minden, de rájöttem apám szereti mind három gyermekét maga módján hisz Felnevelt minket becsülettel. Ez a felismerésünk pedig ahoz vezetet tudtuk rendezni kapcsolatunkat.És anyukám örömére (persze enyém is) tudunk úgy viselkedni ahogy apának és fiának kéne. Fájdalmat nem lehet kitörölni, de úgy érzem szeretettel lehet kompenzálni. Így azt érzem összeségébe annak ellenére hogy nagymamám (apám anyukája) meghallt ő az aki miatt a tüske ott van a szívembe.