Mit üzennél a szüleidnek, ha meg mernéd mondani az őszinte véleményed a nevelésükről?

-Nem kellett volna fiatalon gyereket vállalni

-Nem kellett volna a semmire gyereket vállalni

-Nem kellett volna a semmire 3 gyereket vállalni

-Nem kellett volna türelmetlen ember létedre gyereket vállalni

-Nem kellett volna az alkoholhoz nyúlni

-Nem kellett volna olyan partnerrel gyereket vállalni,akivel semmi közös nincs bennetek,sőt egymás szöges ellentétei vagytok

-Nem kellett volna szorongó emberként gyereket vállalni

-Nem kellett volna egoista ember létetekre gyereket vállalni

-Nem kellett volna a gyerekek előtt vitázni,a gyerekeket döntőbírónak használni

-Amikor észrevetted,hogy a gyerekeidnek mentális betegsége van,akkor el kellet volna pszichológushoz.

-Nem kellet volna azt mondani,hogy értetek áldoztam az életemet

Talán így ennyi,de biztosan kihagytam valamit.....

Anyámnak többnyire szépeket mondanék. Egy-két kritikával.

Apámmal sajnos nem tűr nyomdafestéket...

Hogy mit mondanék a szüleimnek?

Értem, hogy ti nagyon szeretitek a pontosan kitervelt, élére állított környezetet, a nagy szép házat, a nagy kényelmes autót, a sok ruhát, a márkás ételeket, de engem ezekkel nem tudtok boldoggá tenni. Nekem a nagy ház sok bútorral teher, a folyamatos gondolkodás, hogy mit egyek, mit adjak nektek enni, teher és a folyamatos odafigyelés a környezetemre szintén teher. Mivel egyikőtök sem háziasszony/háziember és folyton a pénzt hajtottátok, így a ti álmotoknak én kellett gondját viseljem, ti mindig nagyobbat, jobbat, szebbet akartatok, aminek én soha nem láttam meg az értelmét.

Soha nem szerettetek és nem akartatok engem megismerni. Soha nem voltatok kíváncsiak a véleményemre, soha nem tudtátok megérteni, hogy hogyan működök, vagy hogy én mit találok fontosnak. Leragadtatok a földhöz, a boldogságotokat tárgyakhoz kötöttétek egymás helyett, vagy éppen helyettem. Amikor rájöttetek, hogy a gyerek az nem a ti sablonotok alapján fejlődik (miért is tette volna, ha egyszer soha nem foglalkoztatok vele, mert a pénzt hajtottátok?), fel akartátok adni. Meg akartatok tőlem szabadulni. Mindig valaki más vigyázzon rám. Valaki más foglalkozzon velem. Valaki más pazarolja rám az idejét. Az idő pénz. Ti pedig minden perceteket kiszámoltátok velem. Csak annyit, amennyit muszáj, csak azt amit muszáj. Egy lista feladat, mielőtt elmentetek otthonról dolgozni, amikor felébresztettetek, amikor hazajöttem, amikor hétvégén leültem tanulni, amikor zenét hallgattam, amikor próbáltam veletek beszélgetni.

Elmeséltem kik a barátaim, de soha nem jegyeztétek meg őket, elmondtam, hogy rosszul érzem magam az első szakításom után, hogy rosszul érzem magam és egy hónappal később meglepetten konstatáltátok, hogy a témához nyúlok: mintha nem is mondtam volna nektek semmit. Meghívtalak titeket a koncertjeimre, de soha nem vettetek ki szabadságot érte.

Az, hogy azt mondom, mindenre, hogy egyetértek veled, nem azt jelenti, hogy szeretlek és egyetértek veled, csak az, hogy szeretném, hogyha minél hamarabb befognád a szádat. Mert nem érdekelsz. Úgy, ahogy téged sem érdekeltelek. Úgy, ahogy nem voltál ott nekem, amikor szükségem lett volna rád. Nem védtél meg a többi felnőttől, amikor bántottak és nem foglalkoztál azzal, hogy milyen ember vagyok, csak azzal, hogy milyen módon lógok ki a sablonodból. Én nem egy szobanövény vagyok. Ne csodálkozz, ha soha többet nem szólok hozzád.

#27

Szörnyűek az olyan emberek, akik tárgyakhoz ennyire kötődnek.

Sajnos Apám is ilyen, tele rakta a házat bútorokkal, elvárja, hogy más takarítsa, nem férni tőlük, a ruháid nem férnek el, mert olyan szekrénysornak kell a hely, amin kacatok, porfogók állnak.