Mit üzennél a szüleidnek, ha meg mernéd mondani az őszinte véleményed a nevelésükről?

Köszönöm, hogy hozzámentél 3 hónap ismeretség után valakihez, akivel kb. ti voltatok a tűz és a víz. Még jobban köszönöm, hogy már a nászéjszakán összehoztatok engem, és hogy utána sem mertél elválni tőle, mert "mit fognak gondolni mások"?

Külön gratula, hogy nem fárasztottad magadat azzal, hogy megismerd magadat annyira, hogy számodra kiderüljön: Nem hogy gyerek, de házasság sem lett volna való neked, mert totál magadnak való vagy, minden idegesít magad körül. Idegesített a jó fej, csupa jóindulat, nagydumás apám, idegesítettelek én a puszta létezésemmel. Jó, hogy testvérem nem lett. Külön gratulálok a huszas éveim elején történő, szülői házból való módszeres kiutálásomért, ami azt a lehetőséget is elvette tőlem, hogy a szülői ház oltalmában, 18 éves korom óta dolgozva némi önerőt tudjak lakásra félretenni (hiszen végülis hogy férhettem volna el én is a 140 négyzetméteres családi házban). Hogy örömeim/bánataim/terveim/céljaim soha nem érdekeltek, azt már meg sem említem.

Azzal biztosan tisztában vagy, hogy az öregkorodat egyedül fogod megoldani.

Nézd #19, lehet ezt most egy negatívumként éled meg. Nem végzetes, de könnyebb, vagy pénz-bővebb lenne az életed, ha nem lennél ennyire tisztességes. De például a tisztesség és az erkölcsösség olyan érték, ami bár nem minden korszakban és nem minden esetben a legkifizetődőbb, de ad egy nyugalmat, egy stabilitást, egy tartást. És ez a későbbiekben kamatozik. Legalábbis velem így volt, én már 60 éves elmúltam. A korom béliek gyakran panaszkodnak, hogy rossz az emésztésük, nem alszanak jól etc. És akkor bólogatok, hogy túl stesszes életet éltek. Ha nem füllentesz, és mindig tisztességes vagy, soha semmire nem kell emlékezned (ezt Mark Twaintől szoktam plagizálni). Nem kell számon tartanod, hogy kinek, mikor és mit hazudtál. És ha nem vagy korrumpálható, akkor tíz év múlva is nyugodtan alszol. És húsz év múlva sem lesz gyomorfekélyed a stressz miatt. Hiába a több lóvé, ha hamar kinyírja a szervezetedet a stessz.

A kérdező kérdésére is válaszolva és a szülői oldalt képviselve, mindig igyekeztem úgy szeretni a gyerekeimet, hogy érezzék - ott legbelül, mélyen - hogy velem bármiben lehetnek őszinték. Mert szeretem őket, feltételek nélkül! Ők a gyerekeim. A szeretetemet nem kell kiérdemelni. Az Élet egy olyan "játék", amiben az "oldjuk meg" a legfontosabb. És közösen könnyebb. Mindegy, hogy lelki vagy anyagi probléma, közösen könnyebb megoldani...

Szóval nálam nem kell, nem kellett "merni" elmondani. Nem kell bátorság hozzá. Bátorság nélkül is el lehet mondani bármit.