Szerintetek nem lőttek túl a nagynénémék a dolgon?

Köszönöm mindenkinek a választ.

#20: Ezt jó kérdéshez írtad? Mert ehhez nagyon nem passzol. Hol írtam olyan, hogy "csak szülőszidó válaszokat" akarok? Meg az se rémlik, hogy azt írtam hogy "cseszik bármit tenni a jobb helyzetért". Azt a pénzt amibe a szüleinek került bőségesen kifizette, nem amiatt dobta ki az anyja, hanem azzal a célzattal, hogy ezzel hosszútávon jót fog neki tenni.

Az esti képzés egy elektrotechnikusi képzés volt. Szinte kitűnő volt (abban a fél évben, míg be tudott járni), mellette dolgozott minden nap. Abban igazatok van, hogy elég lusta típus volt, de amibe egyszer belekezdett, azt nem hagyta abba. Szóval 99,9%, hogy nem hagyta volna ott az iskolát. Az anyján kívül mindenki tudja, hogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag úgy elkaszálta az unokaöcsémet, hogy után alig tudott talpon maradni. Ezt az apja sem bírta, el is váltak pár éve, mert nem bírt a nagynénémmel lenni ezek után, megelégelte az önző hozzáállását. Az én szüleim nem tették ezt, járhattam középiskola után egyetemre úgy, hogy egy Forintot nem kellett kötelezően beadnom a kasszába, nem akartak kidobni otthonról. Most végeztem idén, gépészmérnök lettem, 2 hete vissza is mentem ahhoz a céghez, ahol töltöttem a kötelező gyakorlatomat. Még csak próbaidőn vagyok, de 99% hogy fel is fognak venni. A fizetésem így több mint 2-szerese lett/lesz, mint az unokaöcsémnek. Az ő szüleinek 1,5 évet kellett volna kibírniuk, mert ha elvégzi azt a képzést, akkor utána el tudott volna helyezkedni kb. 300 ezres bruttó fizetéssel (nálunk ennyit keresnek a technikusok). Szóval az sosem volt kérdés, hogy ezzel jót tette-e neki az anyja. Mert az biztosan tudható, hogy rövid távon semmiképp sem. Itt vagyok ellenpéldának én, engem nem dobtak ki, így sokkal jobb jövőt biztosítottak nekem. Csak kíváncsi voltam, hogy ez a mentalitás mennyire jellemző, mennyien dobnák ki ilyen helyzetben a gyereküket.

Másik: aki azt írta, hogy helyesen tette a nagynéném, ő is kidobná ilyen helyzetben, kérem írja meg, hogy mivel indokolná ezt. Jobb lesz az a gyereknek hosszútávon, ha egyedül, igaz nehezen de talpon tud maradni, mintsem hogy stabil anyagi helyzetbe kerülésig végig van kísérve és akkor van elengedve? Ha igen, jobb lesz neki, akkor az mikor fog bekövetkezni? Mikor szoktak úgy dönteni az emberek, hogy munka mellett továbbtanulnak? Hány éves korban / hány év munka után? (Mert ha mondjuk az érettségivel elhelyezkedők 100%-a továbbtanul mondjuk 5 év munka után, akkor arra azt lehet mondani, hogy nem tett neki rosszat, hiszen ugyan oda fog eljutni, mintha segítettek volna az életben még egy pár évet. De ha ez csak 20 év után következik be, akkor már kérdéses a dolog, hiszen akkor 20 éven keresztül rosszabb élete lesz, mintha még pár évig lakhatott volna a szüleivel. Ha meg nem is 100%, hogy munka mellett tovább fog tanulni, akkor meg szinte biztos, hogy hosszú távon sem tettek neki jót.)