Szerintetek nem lőttek túl a nagynénémék a dolgon?
Az unokatesóm nálam 2 évvel idősebb, én 24 vagyok, ő 26. Középiskola után, 20 éves korában beiratkozott egy OKJ-s képzésre, de csak estire. A szülei ekkor úgy döntöttek, hogy jó lenne ha önállósodna, így azt mondták neki, hogyha nem keres egy főállású munkát mellett, akkor ki fogják rakni otthonról. (Ebben főleg az anyja volt benne, az apja támogatta volna a fia elképzelését.) Ekkor még diákmunkán volt, heti kb. 20 órában, mert iskolába mindig 4-re ment és csak 10 fele tudott annál a cégnél kezdeni. Az anyja megelégelte ezt az állapotot, nem akart egy Forintot sem kifizetni a fia után, a saját életét akarta élni. Emiatt unokaöcsém először elkezdte kifizetni az étkezését, a rezsijét. Ez nem volt elég, pár hónap után már a lakhatásért is fizetett, de nem tudott annyit adni, amennyit az anyja akart volna. Így az anyja kirakta otthonról. Ezek után albérletbe ment, amit nem tudott volna fizetni a diákmelós pénzből, így keresett egy rendes állást, ami mellett nem tudta elvégezni a képzést, így kiiratkozott onnan. A mai napig egy raktárban dolgozik, minimálbérnél kicsit többet keres. Valószínűleg sosem lesz annyi pénze, hogy vehessen egy saját lakást, havi szinten talán 10 ezret tud félrerakni. A nagynéném a mai napig veri a mellét, hogy "milyen ő jól felnevelte, így kell az életre felkészíteni valakit". Volt olyan családi beszélgetés, ahol szóba került ez, a szüleim nem értettek vele egyet, szerintük inkább támogatniuk kellett volna. Ezen a nagynéném nagyon beidegesedett, mert hogy "annál jobb támogatás nincs hogy valakit felkészítünk az életre", "ebben a korban már dolgoznia kell mindenkinek", jobb anyja nem is lehetett volna, szerinte. Azt, hogy most nincs túl jó munkája csak úgy kommentelte, hogy "ő erre volt képes, nem tudunk volna jobban segíteni rajta".
Egyetértetek vele? Szerintetek helyesen cselekedett a nagynéném, tényleg ilyen fontos hogy független legyen mindenki a szüleitől?
Az is kérdés, hogy a nagynénédé milyen anyagi helyzetben vannak.
Lehet, hogy nem tudják támogatni anyagilag a továbbtanulását.
BTW meg én elég sok embert ismerek, aki teljes állás mellet nemhogy esti OKJ-t, de esti egyetemet is elvégzett (pl én is, és számos tanulótársam.)
Ameddig az ember fiatal, rugalmas, tud utazni, a munka után menni. Én pl. 14 éves korom óta nem élek otthon, igaz, engem nem kidobtak a szüleim, csak koleszbe mentem az ország másik felébe, utána meg külföldön tanultam és dolgoztam, a szülők támogatása nélkül.
Szóval szerintem jó dolga van annak, akit támogatnak a szülei 24-25 éves koráig, de nem mindenki ilyen szerencsés, így is lehetséges boldogulni, nem is feltétlenül rosszul.
#1: Milyen estimese? Az hogy jön ide?
#2: Anyagi helyzetre akarta fogni az anyja, de nem az. A szülei együtt havi kb. 1 milliót kerestek, évente kétszer mentek nyaralni, amiből 1 mindig Horvátország volt. Ahogy írtam is, azután dobta ki az anyja, mikor már többet fizetett unokatesóm nekik, mint amennyibe ő került nekik. Szóval itt nem a pénz a lényeg. Ha havi fél millát adott volna neki, szerintem akkor is kidobja az anyja. Az OKJ-t nem a tanulás miatt hagyta ott, hanem mert nem tudott bejárni minden héten, mert 3 műszakban dolgozott, levelező pedig nem volt a képzésből.
Jó nagy gyökér hozzáállás az akkor még 20 éves gyerekükhöz.
Arra verhetné a mellét, ha biztosítja legalább egy szakma kitanulását, vagy lakást ad a gyereknek.
Buta proli ezt nem látja be.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!