21/42-es kapcsolatról hogy beszéljek itthon? Érdemes egyáltalán?

Nem kérem a kommenteket, hogy majd pelenkázhatom, hamarabb fog meghalni, mint én, stb.

Tudom, hogy nem együtt fogunk megöregedni, hogy sosem lesznek gyerekeink, hogy valószínűleg lesz pár szép, boldog évünk együtt, aztán külön megy tovább az életünk.

Igaz, hogy 42 éves, de egyáltalán ne egy szandálzoknis, mai technikához egyáltalán nem értő férfit képzeljetek el, aki elhagyta magát már teljesen... Szeretek vele lenni, a családomnak is feltűnt ez, vagyis hogy van valakim. Finoman érdeklődnek, és valahol azért szeretném, hogy ismerjék, de valljuk be, nem éppen könnyű a helyzetem ilyen korkülönbség mellett.

De már szinte együtt élünk, sokat is utazunk együtt, olyankor meg anyukám aggódik pluszba, nehogy baj legyen...