Lehet valaki azért depressziós, és haragudhat a szüleire mert nem engedték, hogy barátja legyen?

A jelenlegi állapotot kell megszüntetned, a saját akaratodat kell érvényesíteni. A szüleid megnyomorítják az önzőségükkel az életed. És ezt te hagyod, mert ha saját kereseted van akkor nyílván ki tudnál lépni az egészből. Amig nem változtatsz addig a problémád nem fog megoldódni.

Nálatok a szeretet fogalmával van probléma. A szüleid a birtoklásodat tekintik szeretetnek, te pedig a behódolást, bűntudatot. Sokat kellene olvasnod az elrontott nevelésről, mert nem bántani akarlak, de nagyokat hibáztak a szüleid. Kérdezed, hogy haragudhatsz-e a szüleidre ezért. Teljes joggal. Akkor is, ha ők a szemedben a mindenhatók. Jó, hogy nem még az érzéseidhez is engedélyt kellene kérned. Könnyebb lenne, ha lenne valakid akivel ezekről a dolgokról tudsz beszélgetni, de azt jól meg kell válogatni, kinek adod ki magad. Ezért én az élő beszélgetéshez inkább szakembert ajánlanék, olvasgatni viszont egyedül is tudsz és tágul tőle a látómeződ, jobban meg tudod fogalmazni akár magadnak is, hogy mi a gond.

Költözz külön, kezdj el pszichológushoz járni, próbálj távolságot tenni magad és a szüleid közé, stb.

Ez számomra eléggé betegesnek tűnik. Én is a pszihomókust javasolnám.

Igen, mert sajátoddá tetted az ő gondolataikat, érzéseiket. A "hang a fejedben" nem a te hangod, hanem anyuka, apuka szabályai (a hangot ne értsd félre, a vezérlőközpontodra gondolok). És igen, ha sokáig hagyod, jönnek a fizikai tünetek. Mert a feszültség jönne ki, te meg tömöd vissza, mert "nem szabad!" Aztán időnként zakatol a szíved, felmegy a vérnyomásod, remeg a kezed, végeznéd a munkád, de fejben a gondjaid közepében vagy...

Gondolj arra, ez olyan mintha egy madár nem akarná megtanítani a kicsinyét repülni, mert akkor elhagyja a fészket. Pedig a szülőség lényege éppen ez, segíteni életképessé válni, hogy nélkülink is megállja a helyét. Ha benne tartja a gyerek szerepben ez önzőség, a saját szerepét akarja megőrizni.

Nem csoda, hogy nem akarták, hiszen egy 5 éves gyerek értelmi szintjén vagy. Bár én 5 évesen is elmentem játszani ahhoz a fiúhoz, aki tetszett, és a fél utca engem keresett. :D Később is megtiltottak mindent, soha nem mehettem sehova, mégis volt barátom, amiről nem tudtak. :D De ha te 100 évesen is eltűröd, hogy anyucika irányítson, akkor törődj bele, hogy sosem lesz életed. Ismerek ilyet, amikor anyucika meghalt, a csávó felkötötte magát. Happy end!