Apám valószínűleg depressziós. Mit kezdjek vele?

Mindig is lobbanékony természetű volt. Kiskoromban hideg zuhany alá rakott, amikor magamra öntöttem valamit, de ha másban hibáztam, akkor is üvöltözött velem és felpofozott.

Olyan dolgokért kaptam, amikről nem tehettem, pedig nem voltam rossz gyerek.

Belém lett “kódolva” ha hibázok, végem. Sokat vittek pszichológushoz, mert anyám észrevette, hogy antiszociális vagyok, és rosszkedvű.

Ezen valahogy túlléptem, de már kezdek belefáradni apám hülyeségeibe. Egész nap a telefont nyomkodja, hozzászólok nem válaszol, ha valamit csinálnia kell, idegbeteg lesz, csapkod.

Nem lehet vele beszélgetni, egész nap ülünk egymás mellett, mint két néma f.sz.

Anyámnak kb hányingere van tőle, de már nekem is. Arrogáns, flegma, ingerlékeny.

48 éves, gondolom befásult, de nem hiszem el, hogy rajtam kell csattannia mindennek.

Azon kaptam fel a vizet egyik nap, hogy mentünk valahova, találkozott az egyik munkatársával, erre olyan boldog lett, ragyogott a szeme, vigyorgott, elkezdett vele beszélgetni, erre 15 perc ácsorgás után szó nélkül otthagytam, 45 perc után ért haza... Utál velünk lenni, másoknak meg nyalizik. Férfi munkatársról van szó, de szerintem a nőkkel is ilyen jóban lehet.

Szerintem unja az anyámat meg engem is, és ettől van annyira oda.

Én próbáltam vele programokat kitalálni, de semmit nem akar, a főztjeimet is unja (ezt ő mondta.)

Ezzel mégis mit lehet kezdeni? Utálok az otthonomban lenni.