Miért mutat az anyám olyan képeket rólam, ahol egyértelmű, hogy mennyire szenvedtem és depressziós voltam?

Csak ha ezt el kell mondani, akkor nincs benne valami, hogy ott más gondok is vannak?

Elvégre általuk nőttél fel

A kommunikáció nagy rész 90%-a nem verbális módon történik, tehát ha az a 10% az ami megfogja határozni, hogyan viszonyulunk egymáshoz, akkor lekorlátolt módon éljük az életünk, és nem értjük miért nem úgy történnek a dolgok ahogyan szeretnénk

Nem várok a csodára, csak érdekel más hogyan kezeli ezt a szituációt.

Mindenféle egészségügyi problémám volt ami fizikailag is elég egyértelműen látszott, ha ez nem egyértelműsíti ,hogy mentálisan sem voltam egészséges, akkor nem tudom mi tenné? ( mert megtettem a tőlem telhetőt kommunikáció terén annó, de egy idő után már lehurrogásba torkollott, ami után már befejeztem az érzelmi állapotomról való kommunikálást )

6os

De érted a helyzetet, hogy amikor kinyitottam a számat az csak arra volt jó, hogy egy ideig próbáljanak segíteni, majd miután nem sikerült jön az ignorálás, meg hogy jó ennyit tudtunk tenni, most már csak idegesítő vagy a problémáiddal

Ekkor jön az a dolog, hogy soha nem beszélsz a problémáidról mivel csak mégjobban lehúz ha említed őket

Most ezek után mi vegyen rá, hogy szóvá tegyek bármit is?

Ez kb olyan mint egy milliószor kipróbált elromlott repülőgéppel akarnál felszállni újra és újra, tudod, hogy valahol mélyen van a gond, és annak kutatására vagy csak nyitott mert bármi más ötlet a javításra kudarcot vallott