Miért mutat az anyám olyan képeket rólam, ahol egyértelmű, hogy mennyire szenvedtem és depressziós voltam?
Nem általosságban mutogatja ezeket a képeket, hanem amikor éppen nézeget egy régi albumot és van egy eldugott kép rólam, akkor meg mutatja
Úgy mutatja, mintha neki fel sem tűnne, mintha én örülnék annak, hogy így láthatom magam
Miért csinálja ezt?
Alapvetően jó a kapcsolatunk, de nem értem, hogy ennyire nem képes átérezni érzéseimet, ahogyan akkor hogyan éreztem ( és nyilván még nem jutottam el arra a pontra, hogy ne hasson rám a múlt a jelenben)
27F
18, aha nagyjából erről van szó, nem fogadja el, hogy én mást látok, sőt olyan mértékű nem elfogadást mutat, hogy teljesen a figyelmén kívül zárja az én meglátásomat
Ezek olyan dolgok, hogy túllépegethetsz és azt mondhatod, hogy "persze nem nagy dolog, mindenkinek vannak hibái" de egy idő után sok lesz, egy idő után már amikor fejleszteni akarod önmagadat, és túllépni a múlton akkor az, hogy valaki állandóan a múltat mutogassa már nem fér bele
16
Pont ezért írtam, tudom, hogy nem direkt csinálja, de ez kb olyan mint az oroszlán sem azért szórakozik a félig leesett fejű antiloppal mert azt akarja, hogy szenvedjen, hanem mert nem fontos neki az antilop szenvedésének a lezárása, SŐT KÉPTELEN MEGÉRTENI AZ ANTILOP SZENVEDÉSÉT.
Ilyenkor kezdődik az a rész amikor fontolgatod a kapcsolat megszakítását szüleiddel.
Nem azért mert akarattal csinálják, hanem amit csinálnak a jó érzéseknek az ellentétét váltja ki ezt nem értik meg. És ha ez így van, akkor nem érdemes bármiről is beszélni
Rinyának hívni az ilyet azért pontatlan, mert valszeg te is ugyanilyen helyzetekben kerültél már, ugyanúgy hatott rád, ugyanúgy elhessegetted a gondolatokat, hogy "ááhh nem számít", ennek ellenére ugyanúgy idegesít amikor egyedül vagy és nincs amivel eltereld a gondolataidról a figyelmet
válasza:Kedves 14-18-as Válaszoló!
A 16-os válaszoló vagyok. (Mielőtt félreértésekre adna okot, a 20. választ nem én írtam.)
Bár érzem, hogy a válaszod tulajdonképpen nem nekem szól (hiába címezted meg), s nem is a Kérdezőnek - több ponton is a saját élményeiddel-emlékeiddel-gondolataiddal töltöd ki az írásodat, a bevezetőd pedig végképp egy absztrakt, elvont-elvonatkoztatott iromány - szeretnék hozzászólni, ha már meginvitáltál.
Az egész fénykép-mutogatós problémakörről azt gondolom - a Kérdező esetében csak sejteni vélem, esetedben a stílusodból és a kirohanásodból biztos vagyok benne -, hogy ez egy pszichés gond (talán önértékelési probléma?) szimptómája, valami más van a háttérben, ez az egész nem közvetlenül erről szól.
"Miért muszáj a gyereknek ugyanazt látni-érezni egy-egy kép láttán, mint a szüleinek, rokonainak és akárki másnak?"
Ez az én logikámnak a megfordítása, én azt a teoratikus kérdést tettem fel, hogy: "Miért muszáj a szülőnek ugyanazt látni-érezni egy-egy kép láttán, mint a képen szereplőnek?"
Amit a Kérdező és te is elvártál volna a szüleidtől, az valójában bennetek sincs meg igazán - empátia, együttérzés -, ha meglenne, tudnátok helyesen, egy vállrándítással kezelni az ilyen "komoly, traumatikus helyzeteket". (Ha máshogy nem, "okos enged, szamár szenved alapon".) A főkérdés - ami előrevihetné a feldolgozás folyamatát nem az, hogy: "[...] vajon anyu számára miért teljesíthetetlen egy ilyen szimpla kérés?" - hanem, hogy miért nem tudjátok az ilyen helyzeteket kezelni? Ha "nem teszitek közszemlére az érzéseiteket", az a ti hibás kommunikációs készségeteket igazolja, azon dolgoznotok kellene, mert az élet minden területén hasonló falakba fogtok ütközni, azt lehet megérteni, ami el van mondva. Tanuld meg magad ésszerűen, kulturáltan, higgadtan, logikusan kifejezni.
"[...] mások véleményének ELFOGADÁSÁRÓL."
Ne haragudj, de a jelenlegi konfliktus-szituáció, amit generáltál, nem azt mutatja, hogy te magad olyan elfogadó és toleráns lennél. Kulturáltan leírtam a véleményem (a Kérdezőnek), te pedig csomó sérelmedet rám vetítve replikázol itt (holott egy sorom sem szólt neked), - mondom, tudom ez az írás nem nekem szól - mintha én lennék az archetípusa mindazon embereknek, akik nem értettek meg az életed során. A naplót és az önmagadban való elmélyedést, önmagadon való munkálkodást neked ajánlom, egy nagyon szomorú-sebzett ember hektikus, illogikus, frusztrált szövege ez, minden vitriolosság nélkül sajnálom, hogy ennyire meggyötört az élet és egy anonim oldalon, arctalan emberekkel "kell" vitatkoznod ennek enyhítésére.
"Írj egy elfogadható okot [...]."
Van egy élethosszig tartó egészségügyi problémám. Nem szerettem, ha fényképeznek, mert a fényképek nagy részén ez sajnos látszik. Évekig nem értettem, ágáltam ellene, hogy fotózzanak. Egyszer Édesanyám egy képet nézegetett, ahol kisgyermekként egy rehabilitációs központban vagyok. Értelemszerűen számomra ez nem egy "kedves kép", azonban első mérgemből felocsúdva láttam az arcán, hogy Ő ezt a képet TÉNYLEG azért nézi, mert jólesik neki megélni azt, hogy voltam ilyen kicsi, voltam ilyen "bájos"... ENGEM látott, és nem a betegségemet. Ennél szebb példa az anyai szeretetre úgy gondolom, nincs.
(Valószínűnek tartom, hogy esetetekben is erről van szó, a szülői szeretet megnyilvánulását értelmezitek rosszul.)
22es akkor én meg válaszolok a nem nekem szánt válaszodra :D
"ENGEM látott, és nem a betegségemet. Ennél szebb példa az anyai szeretetre úgy gondolom, nincs"
Én ezt racionális fejjel meg tudom érteni, és biztos így is van, de ettől függetlenül nem tudom mindig ilyen tudatossággal átfordítani a hasonló szituációkat.
Nem arról van, szó, hogy állandóan ilyen reaktív aggyal állok hozzá minden konfliktushoz, csak amikor valaki belebök valami olyan részembe amire nem vagyok felkészülve akkor így reagálok, akármennyire is akarom csak úgy tekinteni, hogy ő teljesen másképp látja
Mert ez pont egy olyan dolog, amikor azt gondolod, hogy végre, most már erős vagy mentálisan, most már az előnyt látod a dologból, egészen biztosan jön a következő ami megint visszatesz az elejére
válasza: válasza:25
Jóval boldogabb életem lenne, ha ilyen választ adnék egy ilyen jellegű kérdésre, ha ez így működne akkor pont ezt tenném
Mondjuk úgy, hogy gyerekkorba sok szempontból el lett rontva az önbizalmam, jó részt akkor történt mindezt amikor még nyilván nem tudtam mi történik, tehát tenni sem tudtam ellene.
Így megtanultam e tanult tehetetlenséget ami annyit takar, hogy amikor átgázolnak rajtad akkor csak később jössz rá, hogy valami nagyon frusztrál már napok óta, nem tudod mi, úgy érzed, be vagy zárva abba a körbe ahol a bizonyos érzelmi válaszok megengedettek, azok amik egészséges emberré tennének nincsenek benne ebben a körben
Ezért nem ilyen egyszerű ezt gyakorlatban kivitelezni, persze mióta erre rájöttem dolgozok rajta, de eddig úgy tűnik, hogy ezalatt az 5 év alatt hiába dolgoztam rajta mindig vannak ilyen gombok amit ha benyomnak nem tudom egészségesen lereagálni
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!