Hogyan viseltétek el, hogy az egyik szülőtök alkoholista lett?

Az én apám régóta iszik, már egyre jobban. Amíg otthon laktam sem viseltem jól. Elszomorító és dühítő amikor tőled is fontosabb az ital.

Most annyival könyebb, hogy nem látom mennyit iszik mindennap és nem olvassa a fejemre amikor olyanja van. Bár múltkor telefonban előszedte a régi dolgokat, amikkel nem tudok mit kezdeni. Tudtam, hogy sokat ivott azért mondja. De még csak reggel 9 volt és be volt nyomva... :(

Nem tudok vele semmit sem csinálni. Csak nézem ahogy leépíti magát. Be sem ismeri hogy gondja van vele... A barátai ivócimborák, nem barátok. Itatják egymást. Egy nő sem fog vele leállni ha így halad és mondjuk nem is akar az ital végett senkivel sem összeköltözni, mert akkor alkalmazkodnia kellene és ő nem akar lemondani. Én nekem iszonyat lelkibánat ez az egész..

Apam kezdte alkohollal, anyam vele maradt, egy ido utan anyamnak xanax kellett h elviselje,megmondtam h megkeresem a gyogyszereszt aki illegalban adja neki a xanaxot, akkor par napra abbahagytak. Ezt tobbszor. Aztan apam ujrakezdi es anyamat feljogositja h akkor o is.

Tesom veluk lakik, en kulfoldre koltoztem. O meseli h most epp mi tort be, most epp hajnalig uvoltoztek. Az en ket szep kozeposztalybeli ertelmes szulomet igy tette tonkre az alkohol es az egymashoz ragaszkodasuk.

Csak csetelunk vagy rogton munkaido utan hivom oket mielott hazaernek es nyulnak a szekrenybe.

Probalta ocsem meggyozni anyat h koltozzenek el es hagyjak apat, nem teszi, innentol nincs mit tenni.

Nem viszem haza hozzajuk a gyerekeket, foglalok szallast es nezzunk meg egy magyar varost egyutt cimszoval 3napot vhol eltoltunk. A gyerekek vagynak nagyiekhoz, a legnagyobb mar ertene es eszrevenne, titkolom amig lehet, aztan eljon majd az ido amikor valaki kimondja h nagyi/nagyapa reszeg volt a skypeon.

Őszinten? Eltettem oket egy polcra es igyekszem a sajat hazassagomat kicsit objektiven tavolrol nezni, ha inni fog a ferjem vagy rossz lesz a kapcsolatunk en lelepek, nem fogom a masik nyomorat magamra venni es egyutt fetrengve atinni a hetvegeket, ahogy a szuleim teszik. Az en ferjem nem fog a nappali sarokba pisilni v osszexarni magat az eloszobaban, szombat reggel reszegen vezetni a piaboltig, puceron reszegen udvozolni a becsongeto szomszedot mar reggel. Ha megteszi, en mar nem leszek ott. Testi szellemi nyomor ami az ember meltosagat teszi tonkre.

Nekem anyám ivott.

Kezdjük ott, hogy egyedül nevelt, mert elvált volt. Tesom nem volt.

Tehát nekem, mint egyke, ehügy szülős gyereknek "duplán "szükségem lett volna a biztonságérzetre, ehelyett korán észrevettem, hogy anyámmal "nem stimmel valami".

Nem itta az asztal alá magát, de délelőtt bevonult a konyhába és mire kész lett az ebéd, addigra elfogyott a liter pálesz vagy a kannás bor is. Lehetett ugyan bestélgetni vele, de látszott, hogy nem igazán van teljesen jelen.

Mire felnőttem, ezek a dolgok nagyon aláásták a kapcsolatunkat, sokat veszekedtünk .Hol tagadta, hogy iszik, hol azt mondta, ennyi jár neki. De mindenképp én voltam a szemétléda, aki támadja őt, ok nélkül.

Nyugdíj után lett a legrosszabb (mármint, miután. Nyugdíjba vonult, ihatott, mikor akart..). Akkor már volt, hogy összeesésig ivott, ajtót nyitva felejtette, tűzhelyet égve felejtette, ne mertem egyedül hagyni a lakásban, mert butaságokat csinált. Pár év alatt totál le is épült.

Én meg ittmaradtam, dühhel, lelkifurdalással.Sokszor úgy érzem, velem van a baj, én voltam rossz. Holott a helyzet volt az. Rettegek, hogy valagha is újra lesz alkoholista a családomban. Nem akarom újra átélni ezt!

Minden létező módon ragaszkodtam hozzá, szerettem, segíteni akartam neki.

Meghalt...

Jövő héten lesz 8 éve.

Nagyon bánt, életem tragédiája. Csodás gyerekkorom volt. Egyre többet ivott,de sosem volt agresszív,sosem bántott senkit semmilyen módon. Súlyos szenvedélybetege volt az alkoholnak. A szervezete aztán nem bírta.

Minden családdal szívből együttérzek, akiknél hasonló a baj. Mert ez bizony egy nagyon nagy baj...