Miért ilyenek a férfiak /apák?

Van egy csodálatos 2 hónapos kisfiúnk.

Terveztük, akartuk mind ketten.

Én teljesen bele vagyok szerelmesedve, mindig mellette akarok lenni, folyton kapcsolatban vagyok vele. Puszilgatom, szeretgetem egyszerűen nem birok betelni vele. Nekem teljesen megváltozott az életem és ezt elfogadtam.

Rendben! Értem én az én érzéseim anyai ösztönök, a hormonok.

De a férjem valahogy úgy van a picivel hogy van és kész.

Tudni kell róla, hogy nehezen fejezi ki az érzéseit, de ez nem csak erről szól. Ő ugyan úgy éli azt az életét mint gyerek előtt.

Félreértés ne essék nem jár el, ő nem is az a fajta csak, itthon mindig talál magának valami elfoglaltságot kint a kertben, udvaron minthogy velünk legyen. Képes egésznap kint lenni hétvégén minthogy esetleg a babával legyen picit. Az a kifogás, hogy helyette nem csinálja meg senki, és hogy fontos dolgokat csinál, mint pl összepakolja a kupis garázsát. A másik mindig haza jár a szüleihez és ott van 1-2 órát már a szülei mondják hogy menj haza a fiadhoz.. Félreértés ne essék, mielőtt gonosznak lennék elitélve, nem az a bajom hogy

haza jár, hanem az hogy 7napbol 7 et haza jár. Nem lakunk messze egymástól egy faluban élünk és ráadásul ő egyhelyen dolgozik az édesapajával és egy autoval mennek így mindennap otthon van munkautan is eltölt velük egy órát. Neha mar ugy kell felhívnom hogy te nem akarsz véletlenül haza jönni a családodhoz?

A probléma az , hogy nem is látom rajta a babázás vágyát. Én mellette babázom az ágyban beszélek hozzá, éneklek,gagyogok foglalkozom vele, ő meg mellettem vígan nyomkodja a telefont.

Idáig egyszer sem fürdette meg. Nem is akarja...

Ha sír megvárja amíg én oda megyek hozzá.

Tegnap tünt fel, elaludt a pici a babakocsiba, és s ő ott térült fordult és rá sem nézett egyszer sem.

Én nem bírnám ki hogy ne nézzek rá...

Egyedül akkor vigyáz rá amikor én este közlöm vele hogy most már én is elszeretnék menni fürödni es már múltkor megjegyezte hogy milyen sokaig fürödtem...

De hát amikor a picivel is van akkor is leteszi maga mellé oda adja neki a cumit, elkapálózik ő meg nezi a tv-t vagy a telefont nyomkodja... Ha nem bír vele akkor felveszi...

Nagyon rossz látnom, elszomorit hogy ennyire érdektelen a sajat gyereke iránt. :(

Már beszéltem vele erről hogy miért nem szán ránk több időt, azt mondja az ő apja is ilyen volt amikor ők kicsik voltak. De hát nem ezt a rossz példát kellene követnie.

Először azt hittem hogy csak új neki a dolog, bele kell jönnie, biztos fél megfogni olyan pici.. De most már két hónap elteltével szerintem más a dolog. De nem ertem miért...