Miért ilyenek a férfiak /apák?

6# amikor kettesben vannak a két hónapos gyerek ott kapálódzik a csávó mellett az meg tekeri a telefont vagy tv-zik, rá se néz ahogy jön-megy mellette, hát tényleg, sugárzik a szeretet, csak a kérdező túl erős és nem lehet kitúrni.

Két hónap alatt így megtört ez a férfi, ez a tragédiája ennek a három embernek.

Kérdező! Teljesen normális a viselkedésed. 2-3 hónap múlva azért a férjeddel is foglalkozz majd újból!

Addig is ezt a dolgot meg kell beszélned a gyerek apjával, hogy neki is KELL foglalkozni a gyerekkel. Kérdezd meg, hogy miért nem teszi! Fél valamitől stb. Az, hogy te otthon vagy, a férjed meg dolgozik, nem érv, mert ő is lehúz 8 órát valahol és te is. A háztartás a gyerek kb. fele-felében kell legyen.

Miért beteges? Nektek van gyereketek, vagy csak károgtok úgy, hogy fogalmatok sincs milyen érzés? A szerelmet nem úgy kell értelmezni, hogy az ember dugna a saját gyerekével, hanem ez több mint szeretet. Gyönyörködsz benne, csodálod, szeretgeted. Ha ti nem így éreztek a gyereketek iránt, akkor sajnálom őket.

Kérdező, ne haragudj de egy tahó a férjed. Nekem 4 hónapos a gyerekem, de azon kívül, hogy én etetem és altatom nem tudnám megmondani melyikünk foglalkozik többet a babával. Mondjuk mi gyerekvállalás előtt megbeszéltük ezt. De tuti összecsomagoltam volna már a gyereket és otthagytam volna az ilyen f*szt. Kérdezd meg tőle, hogy szeretné-e elveszteni a családját, mert baromi jó úton halad afelé. És nem, nem ilyenek az apák, ebbe ne ringasd magad, hogy minden férfi ilyen, szóval tűrnöd kell. Ilyenek a gyenge férfiak, de semmi képen sem nevezném apának.

14# Ne mentegetőzz! Teljesen normális, ahogy érzel, és ahogy látod, hogy a férjeddel gáz van.

Írja valaki, hogy van olyan hapsi (bocs, apa) aki nem tud mit kezdeni a pici gyerekkel. Azt felejtjük ki ebből a férfiak körül lábujjhegyen járkálásból, hogy ezek felnőtt emberek. Akik ésszel felfogják, hogy egy újszülött ember érkezett, az én gyerekem, az én családom, a legjobbat nyújtom nekik ami tőlem telik mindent, sőt, erőm fölött. Felnőtt ésszel tudják, hogy nem normális, ha úgy érzek, és ráadásul úgy is cselekszek, mintha nem lenne itt egy új ember. Mert azt tudja mind, hogy nem ennyi telik egy apától, hogy elidegeníti saját magát a családjától. Ezt egy 8 éves gyerektől vagy egy retardált felnőttől elfogadom, egyebekben a lába között lógó szerv nem felmentés.

"Én teljesen bele vagyok szerelmesedve, mindig mellette akarok lenni, folyton kapcsolatban vagyok vele. Puszilgatom, szeretgetem egyszerűen nem birok betelni vele." Beteges, bakker.

Rohadtul nem beteges, ez természetes, ezek a hormonok, a természet így rendezte el.

És ez nagyon jó a gyereknek, hogy az élete első fél, egy évében ilyen nagy mértékű szeretetet, törődést kap.

A tudomány már megállapította, hogy bár nem emlékszünk ezekre az évekre, de alapvető fontossággal bírnak a későbbi életünk során, kötődések, kapcsolatok kialakításában, önbizalom, nyugodtság terén.

Én pl. nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek, elsősorban az anyámnak, hogy így bánt velem csecsemőként, biztos vagyok benne, h részben ez is okozta, h kiegyensúlyozott vagyok, nem szorongok, nincs bennem zsigeri félelem, h elveszítek valakit (pl. kapcsolatnál. ez nagyon jó a másik félnek is, nem idegeskedem annyit, nem féltékenykedem, bízom benne, stb.).

Ez beépül egy kicsi baba pszichéjébe, hogy szeretve van, feltétel nélkül. És ez baromira NEM azonos azzal, ha később, kiskamasz korában ki van nyalva a s*gge pl.

Szóval a kérdező pont úgy viselkedik, egy csecsemővel, ahogy kell. Nyilván hormonfelhő, de basszus, a gyerek apja mire számított? Ennyit sem tudott????