Valóban nekem kellene elviselni az ilyen szituációkat?

21-es:

Ebből az a tanulság, hogy az ember sose költözzön oda új párjához. Vagy legyen közös lakás, vagy (ha az elvált embernek van sajátja) akkor magához költöztesse az új párját.

Ha nekem az ismerkedés bármely fázisában előadná az illető azt, ami 21-es válaszban van, hanyatt-homlok menekülnék előle. Én a kölcsönös kompromisszumokban hiszek, nem a "megmondom a magamét" szövegekben.

21-es, pofám leszakadna, ha úgy gondolkodnék, ahogy te. Amikor az én párom beköltözött az én saját házamba (nálunk konkrétan ez a helyzet), akkor az nem azért történt, mert én szívességet tettem neki ezzel, hanem ugyanígy én is szerettem volna, ha együtt élünk és hogy ő az én otthonomban jól érezze magát és sajátjának tekintse, mindennel együtt, ami ezzel jár. Persze hogy jogilag minden az enyém az utolsó kiskanálig, de ennek addig semmi jelentősége nincs, amíg együtt élünk. Ha nem így állnék hozzá, akkor nem a megfelelő partnert választottam, amire ő előtte volt is már példa. Az exem is ugyanígy beköltözött, amit inkább ő erőltetett, de nála pont azt éreztem, amit írtál, hogy ha nem tetszik valami, ott az ajtó. Pont ezért szakítottam is vele, mert egy ilyen kapcsolatnak semmi értelme nincsen.

Már a "befogadtam" szó is elég gáz. A férjed/feleséged a társad, és nem egy hajléktalan vagy egy kivert kutya, akinek örülni kéne, hogy beteheti a lábát a küszöbön.

Ha a mi lakásunkban megjön a párom gyereke (felnőtt) Nem tiltakozók az ő otthona is

Én lelépek valami dolgom akad tüstént

A bokoláson túl vagyunk már rég

Ő sose vett ember számba Így ami nem megy nem eröltetjük!

A páromat meg sose bántam meg azzal hogy megszabjam kit visz haza Ez érvényes lenne akkor is ha csak az enyém lenne a ház.

Egyébként mindketten tudjuk hogy kit nem viszünk soha haza

De ez távol is áll tőlünk!

#22: Pedig a (volt?) párom ilyen. :) Az Ő háza, az Ő vára. Azt mondja. Nekem oda jogom nincs és nem volt hívni senkit se.

Ha véletlen ott volt valaki, lényegtelen, hogy az én rokonságomból (gyerekem nincs), vagy az Ő gyerekeinek barátai, ad absurdum az egyik gyerek udvarlója, amint hazaért, elküldött haza mindenkit. Hogy ő fáradt, és nyugodni akar.

No én ezt nem rég megelégeltem, és az épp szóban forgó kollégámat/barátomat nem kikísértem a buszhoz, hanem beültettem az autómba, őt hazavittem, én pedig hazajöttem az anyám által lakott lakásomba.

Én voltam a 4-es és 8-as válaszadó is. Meg a 21-es. Csak megfordítottam az általam is átélt helyzetet a hozzászólásokban...