Valóban nekem kellene elviselni az ilyen szituációkat?

Kérdező, ideje lenne őszintének lenni és bevallani saját magadnak (is), hogy mi a valódi problémád. Mert biztosan nem az, hogy koszosan-büdösen jössz haza és lát a gyerek.

Egy konyhán amúgy az ételszagon kívül mitől lennél olyan egetverően mocskos, hogy azt szégyellni kéne?

Neked egyértelműen a fiúval van bajod, és akkor is lenne, ha estélyi ruhában parfüm illattal nyitnál neki ajtót.

Mikor kapcsolatot kezdtél a pároddal, tudtad, hogy gyereke van és hogy ez mivel jár. Véleményem szerint akárkinek a háza, ha én igent mondok a páromnak, ezáltal az életem része lesz, akkor az én otthonom ugyanúgy az övé is lesz, és nem kell engedélyt kérnie tőlem, hogy idehozhassa bármelyik családtagját.

Hogy munka után az ember elmegy zuhanyozni, az teljesen hétköznapi és normális dolog, akkor is azt csinálnám, ha a miniszterelnök ülne a nappalimban. Szóval próbálj a valódi problémádra koncentrálni és arra megoldást találni.

Hiába mondtam neki hogy ilyen időpontban ne hívja ide. - neked SEMMI közöd ahhoz, hogy ő áthívja MAGÁHOZ a saját! gyerekét.

Én pontosan ilyen helyzetben voltam. az ostoba mostohaanyám megtiltotta apámnak, hogy xyz időpontban átmenjek hozzájuk, mert jaj, nem tud vasalni fürdeni, etc. apám meg volt olyan hlye papucs, hogy ezt elfogadta.

Minden, volt pár év csendszünetem vele emiatt, mert az hogy a nője bunkó, egy dolog (nem értem, miért baj, hogyha ott vagyok félórácskát náluk), de hogy ő simán behódolt neki, az már gáz.

Beköszönsz, aztán mész a fürdőbe, magadra zárod, lefürdesz, tiszta cuccba öltözöl, mintha ott se lenne a "gyerek". Ennyi.

Magánvéleményem: Adj hálát az égieknek, hogy nem lakik veletek.

Nagyon megértelek.

Nekem is mindig olyan érzésem van mintha egy börtönben lennék és minden pillanatom ellenőrizve lenne még a páromhoz is félve szólok Rettegek az el és a beszámoltatástól

Néha úgy érzem hivatalos papírokkal kell mindent alátámasztonom amit mondok.Nálunk sajnos még a párom is tart a felnőtt gyerekétől a jelenlétében vigyázz állás van!

Eddig csak a kérdésedet olvastam a többit most teljes egészében sorstársak vagyunk Annyi különbséggel hogy egy rövid ideig együtt éltünk sajnos A férjem volt a komornyik ên a házvezető nő a barátnőjével összeköltőzött gyereknek Aztán végre a férjemmel közös otthonunk lett

Úgy kébzeld hogy még a barátnő is több jogot gondolt magának abban a házban ami a férjemé volt.

19Aki erről tehet főként a drága anyukája aki úgy nevelte hogy az egész világ az övé és felsőbb rendű lény benne ő és mindenkinek őt kell szolgálnia és az apját sz@rba sem kell vennie A gyereknek aki kisgyerek30éves

Én végképp nem érzem magam hibásnak.Nekem abban a házban kus volt a nevem túl vagyok vagyunk rajta

Maradok abban hogy idegen vagyok semmi közöm semmihez.

A beteg párommal eltartom magunkat

De amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten Én többé nem hunyászkodok meg neki